sokkal több jogot élveztek ők Magyarországon, mint bármely más európai, a szám- vagy részarányuknak megfelelő kisebbség az ő országában. Hogy ez így volt, létük is igazolja. Ha csak ővelük, az ő országukban élő kisebbségek – így az ottani magyarság – helyzetével vetjük össze az övéket, erdélyi románokét, szinte ég és föld a különbség. Az óromániai kisebbségek – köztük a magyarok, akik a XVI. században még jelentős részarányt alkottak Moldvában[2], és Munténiban is[3] – soha semmiféle nemzetiségi jogot nem kaptak. Így a moldvai és munténiai magyarság tömegesen olvadt be a teljes jogfosztottságában. Önálló iskolájuk nem volt, anyanyelvükön megszólaló papjaik sem voltak, eredménytelenül küzdöttek az anyanyelvi istentiszteletért, az ahhoz való jogot sem tudták elérni. Miközben az erdélyi románságnak önálló iskolahálózata volt (azaz: adatott!), 1918-ban számszerűleg több román iskola van Erdélyben a 2.800.000 románnak, mint az ókirályságban a hét és fél milliónak. Egyházaik mindvégig – az évszázadokon át – szabadon működnek saját papjaikkal. Olyannyira szabadon, hogy a magyar-ellenes mozgalmak is az ő irányításukkal szerveződnek.

pontosan. saját nyelvükön szólalhattak meg a bíróságokon, templomokban, iskoláikban.

olyan jogaik voltak és vannak a magyarországi nemzetiségeknek, mint náluk a 20.században sem volt.

legalább száz éve olyan jogaik, annyi iskolájuk van a nemzetiségeknek Magyarországon, mint jóformán sehol máshol európában!

ezért kellett volna már régen büntethetővé tenni az olyan kijelentéseket, h a nemzetiségek el voltak nyomva. az ilyen szarházi kijelentések elkövetői ellen büntetőeljárásokat kellett volna folytatni.

de funkcionális analfabétákkal nem lehet funkcionális analfabéták ellen harcolni.