Andrásfalvy Bertalannal szinte mindenben egyet lehet érteni, de a magyar nemesség ostorozása különösen a török kiűzése utáni időkkel kapcsolatban szerintem túlzás. Mert, amit írt róluk az igaz (pl. magyar jobbágyok helyett, román jobbágyok betelepítése a birtokaikra), de a magyarság visszaszorítása Erdélyben és a délvidéki területeken, sajnos a mérhetetlenül eltúlzott, a Habsburgok által meghozott betelepítéspolitika eredménye.

Azt is tudnunk kell, jóllehet erről nem nagyon beszélnek történészeink, hogy a mérhetetlenül eltúlzott Habsburg betelepítéseknek egyik fő céla a «rebellis» magyarság végleges felszámolása,  megsemmisítése volt, mivel azzal számoltak, hogy a nagyszámú idegen népességbe a magyarok lassan felszívódnak, beolvadnak. Szerencsére ebben elszámították magukat.

De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ők voltak az első magyar uralkodók, akik nem állították vissza hazánk területi egységét. Az ország déli területein pl. katonai határőrvidékeket szerveztek, amelyek közigazgatásilag a bécs Udvari Haditanács alá tartoztak. E vidékekre elsősorban szerbeket és horvátokat telepítettek be a magyarok helyére. A Bánság esetében pedig megtiltották a magyarok visszaköltözését, amit csak 1778-ban szüntettek meg. Jóllehet most már magyarok is visszatelepülhettek, beköltözhettek, de ekkorra már az idegen betelepített népesség abszolút többségbe került a területen. De hasonló volt a helyzet Erdély esetében is, amit szintén leválasztottak és különkormányoztak. Ugyanaz a folyamat játszódott le itt is, mint a déli végeken: a nagyszámú román betelepítések, bevándorlások következtében, ekkorra már a románság alkotta Erdély abszolút többségét…