A dinók kihalásának a fő oka a szaporodásuk módja volt. Ugyanis mint a többi Diapsida hüllő, ők is csak tojásokkal tudtak szaporodni. Ezeket vagy kitudták a testük lelegével költeni, vagy csak valahova lerakni s a talajra, a nap melegére vagy rothadó növények hőjére bízni a költést. A kotlás eleve csak a kisebb termetűeknél jöhetett szóba, mivel a tojások mérete attól függött, hogy milyen vastag lehetett a gázokat áteresztő tojáshéj szilárdsága! (Ezért az óriási dinóknak is legfeljebb veder/levesestál méretű tojásaik voltak/lehettek!). A kréta közepére (kb.80-100 MÉ) a dinók konkurensei és tojásaikra pályázó más hüllők (gyíkok, kígyók, krokodilok) valamint a madarak is annyira elszaporodtak, hogy állandó veszélyt jelentetek a dinó fészkekre s abból kikelő kistermetű fiókákra, akár tudták védeni  azokat a szülők, akár nem. Ez a helyzet egyre romlott a dinók kihalását jelző határig (65 MÉ), de már az ezelőtti éveket is csak kevés faj (s főleg nagy falkákban járó növényevők) élték meg. A kihalás természeti katasztrófák nélkül is bekövetkezett (volna), hiszen az egyedszám lassan a kritikus nivó alá került. 

Az új lelet is azt bizonyítja, hogy a teljesen melegvérű madarak és emlősök egyre jobban előnybe kerültek a hüllőkkel szemben, amelyek közöl csak azok maradtak fenn, amelyeknél az ivadékvédelem/gondozás biztosította a szükséges létszámot (gyíkok, kígyók, krokodilok, teknősök).