Reményik Sándor

 

Én a szívemet...

 

Én a szívemet szétszakítottam:

Ahány darabja, annyifele van.

 

Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet,

És csorbát nem szenved a szeretet.

 

Hittem, hogy minden darab új egész,

S akit szeret, azért mindenre kész.

 

Mindenre kész, - de ah, - erőtelen

E balga, szétforgácsolt szerelem.

 

Ez a tudat éget, mint a kereszt,

Én Istenem, nem így akartam ezt.

 

Nem így: kapni más lelke aranyát,

S cserébe tarka rongyot adni át.

 

Arany lélekkapun menni által,

S fizetni pár színes szóvirággal.

 

Egyformának lenni mindenkihez:

Emberfeletti nagy szív kell ehhez.

 

Én a szívemet szétszakítottam,

Ahány darabja, annyifele van.

 

Pár rongydarab jutott mindenkinek, -

És nem jutott az egész senkinek.