Ha jók az ismereteim, a MALÉV gépek ATR72-200 változatok lesznek. (a -500 nyálcsorgatásra jó volt)

Philips1: Nem tudom, miért macerálod Luc72-t? Miért ne lehetne valakinek egy túrista osztályon eltöltött repülőutazás a legnagyobb repülős élménye? Kötözködés helyett inkább meséld el saját First Class utasként megélt repüléseid!

Elárulom, hogy nekem is fűződik nagy élményem charter járathoz. Mallorcára utaztam kedves kis családommal. Ferihegy 2/A terminál, valamelyik utashíd vége: MALÉV Tu-154 2B repülőgépünkbe (HA-LCO) az utasokat beszállították. Ajtó becsuk. Hmű áll. Földi kondicionáló kocsi sehol.
A nap rendesen tűz, ahogy júliusban délután 4-kor szokott. 15 perc izzadás után az utasok kissé zaklatottá váltak. Volt, aki kicsit durvábban adta elő, én csupán csendesen megkérdeztem a stuvit, hogy nem adnának-e legalább egy pohár innivalót a népnek. Először nemleges volt a válsz. Erre javallottam neki, hogy szóljon Mr. Captain-nek, hogy legalább a VSzU-ról kondicionáljon. Ekkor azonban a földi kondicionáló egységet odarángatták és beüzemelték. Ez szép és jó is lett volna, ha valaki okos személy ki nem találja, hogy a gép ajtaját nyissák ki (hogy szellőzzön). Mint ismeretes a kondicionáló berendezések akkor működnek megfelelően, ha a nyílászárók zárt állapotban vannak. Miután 25 percet szaunáztunk, senior capitano tájékoztatta az utasokat, hogy nem kapunk résidőt, mert Milánó körzetében telített a légtér. Erre a sok hozzáértő utas persze műszaki hibára gyanakodott. Én meg mulattam magamban rajtuk. Megnyugtatásul a stuvik osztottak egy kör innivalót. Aztán kértek egy másik útvonalat Zágráb felé és mintegy 45 perc csápon történt várakozás után megkezdtük utunk, ami nagyon kellemesen telt, mivel gyönyörű időben repültünk. Pipec leszállás, taps és az összbenyomás valószínűleg az utasokban pozitív volt.
Szóval ennyi. Ez is élmény.

Fóka, Újlaki: Nekem Tu-154-ből volt szerencsém szép matuzsálemet látni. Rigában az egyetem "Poligon"-ján állt a CCCP-85002 (remélem, jól emlékszem) lajstromú darab, ami valaha kormánygépként is üzemelt. Ennek megfelelően a benne meghagyott berendezés, kétszer kettes székezést tartalmazott, mahagóni burkolattal. Nem volt rossz.

Volt nagy élményem az egyetem tanreptereként hsznált Spilve reptéren is. Az ott álló Jak-42 tüzelőanyag leeresztő szelepét kézzel benyomtam és így a nyakamba zúdult némi kerozin. (fene sem tudta, hogy nincs leeresztve a maradék egy tangépen és, hogy a szelepet ilyen gyenge rugó nyomja) Ez azért volt nagyon jó, mert ezek után tömegközlekedéssel, többször átszállva kellet a város másik végén lévő koleszba eljutnom. (volt hely körülöttem a buszokon, ami ugye nem jellemző azon a környéken sem :-))) )