"Ha abban a gondolatban találjuk meg az öröm teljét, hogy Isten létezik, ugyanezt a teljességet kell meglelnünk abban a fölismerésben, hogy mi magunk nem vagyunk, mert ez a kettő ugyanaz a gondolat. A második fölismerést pedig csak a szenvedés és halál közvetíti érzékeinkhez.
Káros a halhatatlanságba vetett hit, mert nincs hatalmunk arra, hogy valóban testetlenként gondoljuk el a lelket.
Eszerint ez a hit igazából az élet folytatódásába vetett hit, és ezzel megfoszt attól, hogy helyesen használjuk föl a halált."

Én nem akarom fölhasználni a halált. Ellensége vagyok és utálom. Nem is akarok vele kibékülni. Örökké akarok élni. Te nem? Ha igen, miért kell vallásos köntösű, magasröptű szájmenéssel megfogalmazni egyszerű dolgokat? Ja, snoblesse oblige...