Bonyolultabb ez egy kicsit. Nagy kaliberű mászók, mint Kukuczka, Wielicki stb. sem mentek el a főcsúcsig, nyilvánvalóan nem szándékosan. A magyar csúcselérők közül az oxigénnel mászó Price Márton volt az első, aki a főcsúcson járt, a többiek mind megálltak valamelyik előcsúcson. Még Erőss Zsolt is, akit pedig – Földes András könyvének tanúsága szerint – előzetesen figyelmeztetett egy külföldi mászó, hogy a csúcsnak látszó kiemelkedés még nem a csúcs. Csakhogy Erőss Zsolt minden jel szerint ezt alaposan félreértette, Földes András leírásából ugyanis az vehető ki, hogy a csúcsgerinc alatti vállat nézte csúcsnak látszó nemcsúcsnak, ugyanis sokan (egy szintén elterjedt, és az ügynökségek által hallgatással honorált gyakorlat szerint) már ott megálltak, és ál-csúcsfotókat készítettek. De azt a helyet nem lehet tévedésből csúcsnak nézni, hiszen fölötte összetéveszthetetlenül ott tornyosul a csúcsgerinc. Ellenben az általad belinkelt cikkben közölt drónfelvételen látható két előcsúcs (C2, C3) a takarások miatt mind a csúcsgerinc alatti vállról nézve, mind pedig a csúcsgerincre fölmászva összetéveszthetők a legmagasabb ponttal – kivéve, ha valaki az előcsúcs(ok)on a hóbucka legtetejére fölmászik, és körülnéz: akkor észrevehető, hogy a gerinc még tovább emelkedik.

Nyilván ez a körülnézés nem jut eszébe egy jelentős mértékben serpa asszisztenciára támaszkodó, fáradt mászónak, ha látja, hogy az adott ponton véget érnek a kötelek és röpködnek a normál esetben csúcsot jelző színes imazászlók. Ám a föntebb említett nagy nevek – és még egy sereg másik, akiknek Manaszlu-csúcselérését a nyolcezres-expedíciók első számú dokumentátora, Eberhard Jurgalski nemrégiben az új kutatási eredményekre, köztük a fönt említett drónfelvételre hivatkozva annullálta – közül sokan ennél önállóbb mászók voltak. Mégis benézték, ennek pedig nyilvánvalóan az az oka, hogy a terep még a helyszínen is rosszul belátható, nagyobb távlatú képekkel igazolt részletes dokumentáció pedig most készült először.

STUFF GOES HERE