De érdemes megfigyelni, hogy ezek a gyerkőcök szinte kivétel nélkül downhill bicajokkal nyomulnak! :(
Valahogy az egész MTB sport kicsit átértékelődött mostnában. A DH inkább olyan "ál" sport lett, mint pl. a gördeszka. Nagyon menő dolog száguldozni lefelé a fogaskerekűig, aztán azzal fel és így tovább. De mennyi a valódi sportértéke? Hát...
A "valódi" hegyikerékpározás (cross country) viszont már nem olyan menő. Nem divat felfelé mászni az emelkedőkön kilógó nyelvvel. Én is kaptam már lesajnáló pillantásokat a DH-soktól, amikor egy köves lejtőn "csak" 40km/h-val jöttem le, ők meg majdnem a duplájával.
Viszon olyankor virul az arcom, amikor _felfelé_ állva hagyom a nagyarcúakat! :)
Természetesen itt nem a profi lejtőzőkről van szó. Ők komolyan edzenek, ott igazi sportemberekről van szó.

Nem könnyű ezt úgy elmagyarázni, hogy ne sértsek meg senkit, de ugye érzitek a különbséget a kétfajta mentalitás között??

Kicsit kapkodva írtam, és nem akartam általánosítani. Nekem is van nagyon jó barátom a DH-sok között. De a tendencia egyértelműen látható.