Biztosan nem.

Amiről írsz, az csak pár szzáz máteres, max egy-két kilométeres hatás lehetne ha lenne,

nem országos...

 

A tuják elszáradása nálam a sűrű tőtávolság (80 cm/tő) -nél a 2 méternél magasabb tuják mentek ki.

Tavaly aszályos nyár alatt ilyen sűrű sor már nem tudott elegendő vizet szívni.

Ha 1,5 méternél megmetszem, és nem engedem tovább, ma is élnének lehet.

 

A leylandi tényleg jobban bírja, az oszlop tuja klónjai egymásnak, ez nagyon hajlamosít a 

tömeges megbetegedésekre. (Az oszlop tuját ivartalanul, ág legyökeresítésével szaporítják.)

(Ez már más fajoknál, pld a banánnál is okzott többször tömeges kihalást)

 

Ha engem kérdezel, a fenyők és a tuja fás része és kérge között van egy hártya ami ehető a rovarok számára. Az enyhe tél miatt ezek a farontó bogarak nem fagynak ki, sokkal többen vannak, 

legyengítik a fát. (Szemmel nem látható, a kéreg alatt van.)

A legyengült fa utána hajlamosabb bármilyen betegséget elkapni, gombás/virusos bármilyen, vagy

mint tavaly nagyon aszályos időben egyszerűen csak kiszáradni.

Az sem segít, hogy sűrűn ütetik mindenhol.

 

Ahol 80 cm tőtávra ültettem, ott kiment (kb. 2 méter magas tujasor).

Ahol csak 2 méter tőtávolság van, ott semmi baja.

A locsolás persze segíthet, de csak jobb kondícióba hozza a fát.

Nem a talajvíz vagy annak hiánya miatt pusztulnak ki, ez butaság.

 

Butaság, felejsd el. Egy újabb buta összeesküvés elmélet.

Lehet hogy van, de a dolgok ennél bonyolultabbak.

 

Sosem volt ilyen magas a talajvíz itt, mint mostanában, a tuják mégis pusztulnak tovább.

A mediterrán rész pedig más, mert ott hiába enyhe a tél, ott nincs légköri aszály, mert a tenger közelsége miatt mindig van valamennyi páratartalom. Az egy másik klíma.