Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár

                       Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek,
                       de kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal az instanciával,

                       hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves poémát, minden irányban.

 

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár, még egyre vár.

Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.

 

Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.

 

Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?

Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ital illatja tégedet vár.
Nektár.

 

Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.