Ezzel az utópiával - óvatosan - még akár egyet tudnék érteni. Csak sajnos nincs benne sok realitás, több okból.

Egyik, hogy az erő és a politikai akarat valahogy soha nem jön össze. Akinek ereje lenne hozzá, hogy hidegre tegye a despotákat, annál hiányzik az akarat. Az elmúlt pár évtized történéseiből egyértelmű, hogy a nyugati hatalmaknak nem a rendteremtés, hanem a káoszteremtés a céljuk. Akinél pedig az akarat meglenne, annak nincs elég ereje. Odamenni valahová, és akár koholt vádak alapján kiiktatni egy vezetőt: ezt csak az USA-nak és talpnyalóinak szabad. Ha bárki más úgy dönt, hogy rendet rak valahol, akkor már mindjárt háborús bűnös, és jönnek a szankciók, rosszabb esetben katonai megtorlás.

De a legfontosabb, hogy csak az a tiéd, amiért megdolgozol/megharcolsz. Ez egy univerzális szabály. Ha más végzi el helyetted a feladatot, annak nem leszel képes megtartani az eredményeit. Hiába vívná ki a magyar hadsereg, vagy akár egy összeurópai hadsereg a szabadságot a szegény elnyomott, de tanulni vágyó muszlimpakinigger népeknek, nem lesznek képesek élni ezzel a szabadsággal.

Azt pedig nehezen lehetne beadni pl. a magyar társadalomnak, hogy a magyar kormány odaküld közép-nyomorisztánba egy zászlóalj katonát, akik sikeresen elteszik láb alól a despotát, de közben szenvednek mondjuk 20% emberveszteséget, és két perccel a zászlóalj haza indulása után előkerül egy másik despota, aki ott folytatja, ahol az előző abbahagyta.