Kedves Tpapa

Akkor folytatom. "...szerinted mindenki aki okos az felelős is?" A felelősség fogalmát nem én vetettem fel először, állításaimban valójában nem a felelősséget akartam taglalni, hanem azt próbáltam érzékeltetni, hogy a felelősség fogalma inkább elvi, mint gyakorlati. Az, hogy kijelentjük, hogy ki a felelős, jogi kategória. Amikor azonban bizonyos helyzetek megelőzésére törekszünk, akkor a felelősség boncolgatása szerintem vagy félreértés, vagy szándékos elterelő manőver.

A felelősség szerintem nem erkölcsiség kérdése, sokkal inkább tudati fejlettségé. Gondolj arra, hogy az emberek (bűnözők, stb.) felelősségre vonása nem lehet annak függvénye (és nem is az), hogy belátják-e cselekedetük súlyát (ez lenne az erkölcsi érzék). A felelősségre vonhatóság attól függ, hogy a cselekmény elkövetője szellemileg áll-e azon a szinten, hogy beláthassa...stb.

Az intelligencia mértékét három, gyakorlatban -- szerintem -- használható lépcsőfokra osztottam. Mit nem értesz ezen, illetve mi van összemosva? Szándékosan próbáltam elkerülni azokat a megfogalmazásokat, amelyek túlságosan elvont síkra terelnék a vitát. Természetesen a kérdéseimre a választ tudom, nem azért kérdeztem, hanem mert a kérdéssel részben elgondolkodtatni, részben állítani akartam, és az említett kettős mérce alkalmazását meg az ebből származó zavarokat elkerülni.

A kutya -- szerintem -- nem értelmes, hanem ösztönei működnek. Ezek az ösztönök azonban annyira összetettek, hogy ezt sok embert megtéveszt, főleg olyanokat, akik érzelmi okokból szeretnék minél okosabbnak látni a saját kutyájukat. A kutya tanítható, bizonyos határok között, mint ahogyan minden töbsejtű állat képes bizonyos tanulásra. Ám -- megintcsak szerintem -- az emberrel a kutya intelligenciája nem igazán hasonlítható össze. Ezért nagyon félrevezető a kutyabarátoknak az a fajta emócionális eredetű kijelentése, hogy milyen csoda okos, barátságos, szerető ez a kutya. A barátság és a szeretet szerintem emberi kategória. Még két ember érzelmeit sem lehet csak úgy összehasonlítani (nem számszerűsíthető), egy ember és egy állat "érzelmeit" akkor hogyan lehet? Hogyan lehet olyan kijelentést tenni, hogy a kutya jobban szeret engem, mint az emberek? Aki ilyent mond, az saját magát is minősíti, de ez megint messzire vezetne.

"...ugyan már, akkor az összes ember aki erre képtelen szabadon gyilkolászhat egy város utcáin?" Nem. De nem tudom, hogy ez hogy függ össze az általam elmondottakkal. Pont arra akartam felhívni a figyelmet, hogy itt az elsődleges az élethelyzet, a probléma. Amit meg kell(ene) oldani. Az, hogy "a kutya nem hibás ám!" tipusú kijelentésekkel morális síkra tereljük a vitát, félresiklatjuk. Nem a megoldás irányába.

A példámmal kapcsolatban írod: "Az autó és a mosógép is "támad" önállóan." Ez megint messzire vezet. Egy gyári tipuskészülék esetében az anyagkifáradás redeltetésszerű használat esetén nem következik be, legalábbis gyakorisága a kutyatámadások gyakoriságához képest elhanyagolható. Ha bekövezkezhet, és ha ez értékelhető mértékű veszély forrása, akkor megvannak az előírások az időszakos ellenőrzésekre. Megvannak azok a személyek, intézmények (pl. műhelyek) akik és ahol mindezt elvégzik, megvannak a felelősök, megvannak az igazolványok és az azok ellenőrzését védző szervezetek (pl. rendőrség). A kutyákra semmilyen időszakos ellenőrzés nincs, sem a veszélyokozás, sem a környezetszennyezés szempontjából, felelősök nincsenek, csak néha és főleg utólag, egyszerűen tudomásul vesszük, hogy x időnként y db kutyából z db megvadul.

Miért nem kezelik végre a kutyatartást pontosan olyan mérce szerint, mint valamennyi emberi tevékenységet?

(Bocs, hogy már megint ezt ismétlem, Neked bizonyára unalmas, de mások is beolvashatnak ide, akik nem olvasták végig a topicot. És ez egy nagyon fontos gondolat. Mindig azt remélem, hogy valaki, aki a törvények előkészítésébe be tud folyni, egyszer elolvassa.)

Nem akarom az idődet pazarolni, de érdemes lehet elejétől elolvasni az eddig összegyűlt gondolatokat.

Üdvözöllek
ht.