Van egy pizzázó Gyálon a város közepén. Lepukkant szoci alumínium bódé. Messziről bűzlik mert pálpusztai sajtos pizza a specialitás, valahogy itt ragadt a menüben mert egy időben csak azt tudtak beszerezni de az üzemeltetőnek jól van az úgy.

Vannak akik azért esznek náluk mert megszokták a szagot vagy épp másra nincs pénzük és lehetőségük. Átlag városlakó szerint büdös és a város szégyene, kerülik a helyet nagy ívben. Van néhány turista aki lejár szafarizni hogy egy ilyen igazi pusztulat pizzázóban ehet.

A polgármester kihajítaná a bódét a városhatáron túlra büdösödjön ott főleg amikor kiderül hogy egy gigapizzázót építenének oda, csak mert gyálon nincs rendes pizzéria. Az első reakciója hogy a gyáliaknak nem is kell ilyen, itt az embereknek hányingerük van a pizzától. De inkább felkér téged hogy mérd fel hogyan lehet kiszolgálni a gyáliak pizzázási igényeit.

Megszámolod hogy naponta 40 pálpusztais pizzát adnak el. Kijelented hogy ez a feladat, 40 gyálit megetetni olcsó pizzával. Költséghatékonyan meg lehet oldani, ha a várossegítő szocmunkásai biztosítanak napi 40 főre szociális pizzát rászorulóknak. Fel lehet rá íratkozni és megkapják hó eleji szállítással gyorsfagyasztott formában. Gyálon csak ennyire van igény.