Kedves Tpapa

Bocs, hogy ilyen sokáig nem tudtam jelentkezni. Viszont otthon off-line elolvastam elejétől a topicot, érdemes volt. Nagyon sok okos dolgot leírtunk már, én helyenként nem a legszerencsésebben fogalmaztam, részben a sietség, részben a hely kímélése miatt. Azok a gondolatok, amiket most legutóbb írtál, más összefüggésben már előkerültek korábban is, csak ki kell válogatni a néha elharapódzó adok-kapok hozzászólások közül.

Írod: "Egyre kevésbé értelek. Mármint embert..." Sose bánd. Én se mindig értem saját magam :-)) Szerintem az, hogy mint ember milyen vagyok (ugyanígy az összes többi asztaltárs is), az eddig leírtaknál sokkal-sokkal összetettebb kérdés. Szóval a lényeg a sok dumámból: nem baj, ha megpróbálod elképzelni, hogy miféle ember állhat a hozzászólások mögött, de ennél fontosabb, hogy a felvetett problémák mögött álló élethelyzeteket próbáld elképzelni.

Ugyanis -- szintén leírtam -- az, hogy nekem ilyen problémám van, nagyobbrészt abból ered, hogy bizonyos élethelyzeteket "próbálgattam végig" (:-)) bizonyos sorrendben. Más ember hasonló helyzetekben valószínűleg hasonlóan reagál.

Írod:"a kutyatartás sokkal inkább érzelmi kérdés, mint sem gyakorlati" Nos, ezt itt a törzsasztalban erősen lehet tapasztalni, de ahány kutyás asztaltárs, annyiféle egyéb indíték és azok kombinációja is megvan. Másutt, ahol én élek, sokkal kevésbé átgondoltan tartanak kutyát, és keverednek a szempontok. Ott legerősebb a "házőrző" funkció.

Topic OFF A közgazdasági példád messzire vezetne, én ezt a lassú, fokozatos átmenetet nem pozitívumnak értékelem, hanem ellenkezőleg, pl. az emberi agy gyengeségének kihasználásaként. Vagyis hogy az életszínvonalromlást sok ember könnyebben fogadja el, ha az lassan történik, és előre nem gondolkodnak, visszafelé meg nem sokáig emlékeznek. (És ez a demokráciára alkalmatlan embertömeg szavaz. Ez tragédia.) Nem ragozom, messzire vezetne, talán majd egy másik topicban. ON

"...Érték? Valószínüleg sokan annak tartják..." valamint "...Te is elfogadsz életed, munkád során egy csomó előfeltételezést..." Igen, ez igaz. Ám időnként megkérdőjelezem ezek helyességét, és elveim és előfeltételezéseim működését a gyakorlat kontrollálja. Ezért -- bár elvnek jól hangzik, hogy a kutyásoknak olyan nagy örömet okoz a kutya, hogy az semlegesíti az én problémáimat -- a gyakorlat próbáját is ki kell állnia. Majd a részletek között. Egyébként a kutyásoknak okozott öröm és annak összehasonlítása a káros hatásokkal már szerepelt egyik hozzászólásomban, 2000-02-24 10:59:15 (217).

Egy példa, és egy magvasabb gondolat következik az előbb említett hozzászólás kiegészítőjeként. Volt szó arról is, hogy a biztonság, a csend, a tisztaság értékek. Létrehozásuk pénzbe, időbe, fáradságba kerül. Létezésük jelentős haszonnal jár. Gondold csak meg például, hogyan függ a lakások értéke attól, hogy milyen a környék! Sok-sok millió (tíz-száz) forintról van szó családonként.

HA ezt a szempontot próbálom felhasználni arra, hogy a kutyatartók kötődésének mértékét valahogyan számszerűsíteni próbáljam, akkor nem fog túl nagy érték kijönni. Persze itt több nagyságrend eltérés lesz az emberi egyedek (=kutyások) között. Felvetettem néhányszor különböző helyeken a kutyatartás megadóztatását. A válaszok vehemenciájából (hú de finom voltam :-) arra következtetek, hogy évi 50 ezer Ft ebadót nagyon kevesen lennének hajlandók kifizetni (az átlagos keresetű középrétegre gondolok)

Nos, én szívesen fizetnék évi 50 ezer Ft adót, még a dupláját is, ha végre kutyamentes helyen lakhatnék!c (Összehasonlításul: a nettóm évi 1 milka vagy hajszállal több)

Még valami: azt én értem, hogy a kutyások érzelmileg annyira kötődnek a kutyájukhoz. De:

1.) Ez az állítás nem azonos azzal, ha azt mondom: érzelmileg kötődnek a kutyatartáshoz, mint emberi tevékenységhez. Érzed a (szerintem lényeges) különbséget?

2.) Ez még nem ok arra, hogy ezzel másokat tönkretegyenek, zavarjanak, veszélyeztessenek, károsítsanak. A társadalmi együttélés pontosan arról szól, hogy az ember bizonyos örömforrások élvezetét szabályok betartásával teszi, és amennyiben ezek a szabályok nem tarthatók be, akkor lemond arról az örömforrásról, vagy megfizeti az okozott kárt. (Arról persze lehet vitatkozni, hogy mennyit.) Ez más esetekben így is van. Honnan tudod, hogy pl. nekem az autózás mit jelent? Lehet, hogy legalább annyira fontos, mint az érzelmi okokból kutyát tartóknak a kutyájuk. (Lehet, hogy 10szer annyira fontos, mint annak a városszéli bunkónak a kutyatartás, akinek a "házőrző" korcs kutyája, amelyik komoly helyzetben még saját magát sem tudja megvédeni, kiugrik a kerítésen és megharapja az első embert, aki nem olyan nagy, hogy félnie kelljen tőle, vagy csak éjjel-nappali ugatásával napi 6ra növeli az én kávéfogyasztásom mértékét?)

Én is sokmindenről lemondok, ill. korlátok közé szorítok, részben önként, részben kényszer hatására, amiket pedig nagyon-nagyon szeretnék csinálni. Én nem azt írtam, hogy a kutyások automatikusan, 100%osan, és azonnal mondjanak le a kutyatartás -- számukra -- örömeiről. Csak azt írtam, és ezt fenntartom: vezérlő elv kellene legyen, hogy a kutyatartást pontosan úgy kezelje a társadalom és a törvénykezés, minden problémájával és egyesek által érzékelt örömeivel együtt, mint a többi emberi tevékenységet.

Mindjárt folytatom. Üdvözöllek
ht