Nincs erre szabály.  Eleve egy összetett szó, meg egy szimpla szó is mindkét irányban tud épülni.  Ha van egy FA, az még általánosan egy fa, bármilyen lehet.  Éppen az eleje szűkíti le a tágabb értelmű fa fogalmát.   A fűzfa esetén is később kerül elé a fűzésre alkalmas jelző. 

Az igekötők is előtagok, és elöl szűkítik a tágabb ige értelmezését.  UGRIK valaki.  De van elugrik, kiugrik, átugrik, beugrik, megugrik, felugrik, stb...   Ugrás szó fontossága vitathatatlan, hiszen enélkül csak egy ki, be, fel, le, stb. volna, ebből még semmit sem tudunk meg hogy mi az ige amit végzünk. 

De jó néhány szavunk is a másik irányban fejlődött.   Például ámul és bámul. Vagy illeg és billeg.  Ezen esetekben is a másik irányba bővül a szó.   ELEGY szó is ilyen. EGY az alapszó, a bővítmény a másik irányban van.  Vagy itt van az ÉG szó, a LÉG szó is a másik irányba fejlődött.  A -SÁG és -SÉG az nem ide tartozó, arról már megállapítottuk hogy a SOK értelmét viszik a szóba. 

De egy CSINÁL és MEGCSINÁL esetén a MEG kerül rá a szóra később, ez nyomatékosít hogy nem csak úgy ímmel-ámmal csináljuk, hanem elhatároztuk hogy ezt MEG fogjuk.  Ugye ez a MEG szó jelenti azt a pluszt, amit a 3 hang valójában is így együtt képvisel, azt a ráadást amit az 1 MEG 1 is tesz...

Nyilván egy jelzős szónál mindig a jelző van elől: PIROSPAPRIKA, és ez hülyén nézne ki paprikapirosként, így inkább egy színt nevezhetnénk meg.  De a pirospaprika szóban én szerintem a paprika sem egy mellékszál, hisz enélkül nem is volna alany, a csak pirossal csak egy színed lenne, de fogalmad sem lenne mi piros.   Piros fogja beazonosítani végleg a dolgot rendesen.  De itt szerintem fontossági hierarchia nincs, egyik nélkül sincsen "kész árú" , így azt mondom legyenek egyenlőek...