Az az igazság, hogy a Monster pont a hangzása miatt kilóg a többi lemez közül és pláne kilóg egy válogatásról. 

Közben hibátlannak tartom hangzásilag is, csupa jó dallal.

Sőt, ahogy neked mindig az Unplugged lesz "a" Nirvana-lemez*, ugyanúgy nekem a Monster lesz "az" REM (azzal a kitétellel, hogy minden lemezükön találok kincseket, általában nem is keveset - egyedül a Fables... fogott ki rajtam egyelőre).

*nagy bravúr volt az a koncert: semmi torzítás, alig üvöltés, de maradtak a jó dalok.

Pont a napokban láttam egy Stipe-Mills interjút, ahol előbbi elmondta, Kurt meghívta a koncertre (mint nézőt), de valami hülye okból nem ment el és mindig bánni is fogja.

Igen, tudtam ezeket a Neil Young-dolgokat. :)

Őt is szeretem, de inkább csak szőrmentén: van egy akusztikus koncertlemeze, egy szál gitáron ill. zongorán kíséri magát (Live at Massey Hall 1971), azt nagyon érdemes meghallgatni.

Illetve a Mirrorball c. lemeze is nagyon jó (a Pearl Jam kíséri).