Ameddig az ukránoknak (és nem mellesleg a kárpátaljai nemzetiségeknek, köztük magyaroknak) van motivációja harcolni a hazájukra támadó muszka hordák ellen, addig a szabad világnak erkölcsi kötelessége támogatni ezt a harcot, például fegyverrel, felszereléssel, hírszerzéssel.

És persze ne legyünk álszentek: nem titok az sem, hogy az orosz hadsereg amortizálása a szabad világ érdekeivel is egybe esik.

Ha már Putyin háborút kezdett és megtámadta Ukrajnát ÉS az ukránok bírják a harcot, akkor ésszerű döntés ezt a háborút folytatni.

Putyin kezdte -- ha ő békét akar, egyetlen döntéssel befejezheti ezt a háborút és kivonulhat Ukrajnából. Ez csak rajta múlik.

Az viszont kurva vicces, amikor egy magát szabadságharcosnak kikiáltó nép fia-lánya akarja megmondani és eldönteni egy éppen megtámadott másik nemzet helyett, hogy nekik meddig kellene harcolni a saját hazájukért.

A magyarok 56-ban úgy döntöttek, hogy nem fognak a szabadságukért harcolni. A szittya harcmodor és a vitézség otthon maradt.

Hogy ez jó döntés volt-e vagy sem, az természetesen legitim vita tárgya, lehet erről sokféleképpen gondolkodni.

Egy dologra viszont egészen biztosan nem jogosít fel: kioktatni a szabadságukért küzdő ukránokat arról, hogy mit kell tenniük.