ha nincs vonat a közelítési szakaszban, akkor a sorompófeltételek nélkül a jelző szabadra megy, és a közelítési szakasz foglalttá válása (vonat) csukja a sorompót. Ezen foglalttá válása után "kis" idővel (részletezem, ha fontos, értelmezzük néhány másodpercként) ellenőrzi, hogy a közúti piros fények felkapcsolódtak. Ha igen, akkor nem történik semmi, a csapórúd alsó végállását nem ellenőrzi. Ha nem, akkor visszaesik a jelző (és bízunk abban, hogy ennek hatására nem lesz baj)

Nekem ezekkel a sorompókkal van a bajom. (és az állomási indításúakkal is) Ha a forgalmi szolgálattevő túl korán kezeli a kijáratot (áthaladó vágányutat kezel) emiatt a vonat csukja a sorompót.

A vonat a behatás és a sorompó között megáll (peron mellett, menetrend szerint 2-3-5 percre, nem a túltartózkodásra gondolok) akkor közben a sorompó le van zárva, közúti forgalom akadályozva van. Túl hosszú ideig van lezárva a sorompó az indokolthoz képest. Mert a forgalmi szolgálattevőnek ez a kényelmes.