Jónás Tamás

Jób átka

Én, ki már tudom, hogy nem vagyok bűntelen,
megátkozlak, hogy ezt tetted velem.
A rajtam hasaló eged túlsúlya alatt
megidéztelek magamban, és megtagadtalak.
Se testem, se lelkem, tudom, nem enyémek,
szavaimat, átkaimat is csak te vezényled,
te játszol magaddal, bennem nyomorogsz, hogy
visszatérni önmagadhoz könnyű legyen dolgod.
Mégis, csonkaságban, semmivel se bírva,
kiszáradt szám mielőtt még imára nyílna,
semmi tán, csupán a szó, csupán az én haragja
kívánja, hogy játékaidban ne találj magadra!
Búzaszem, ha kireped a zsák egy rossz szekéren,
úgy potyogjon szerteszét a vak csillagos égen
minden porcod, minden perced, minden teremtményed,
legyél minden mindenhol, de sehol se a lényeg.
Nem fogadnék, ha lehetne, rád, se világodra,
pokrócába gabalyodott kisgyerek álmodja.