Profi haderő profi tartalékosa

Napjainkban terjedni, erősödni látszik az a nézet, hogy az önkéntes, professzionális haderőnek nincs szüksége tartalékosokra. Már az önkéntes haderőre történő áttérés előtt több publikációban megjelent az a téveszme, hogy az önkéntes haderő nem termel tartalékot, hiszen aki kilép a haderőből, az azért lép ki, mert nem kíván sem katona, sem tartalékos lenni. Ennek minden nemzetközi tapasztalat ellentmond. Egy haderő tartalékos igénye nem attól függ, hogy az hadkötelezettségre vagy önkéntességre alapozott, vagy attól, hogy az illető haderő tömeghadsereg, vagy elit hadsereg jellegű-e. Minden haderő tartalékos igénye attól függ, hogy törekszik-e költséghatékony működésre, vagy azt mondja, hogy a pénz nem számít. A modern, kis létszámú, de ütőképes haderőkben mindenütt működik az egészséges versenyszellemet kiváltó és fenntartó „felfelé vagy kifelé” elv. Ebből következik, hogy az egészséges rendfokozati piramison belül beállított rendfokozati arányoknak megfelelően az állomány kisebb vagy nagyobb százaléka kénytelen megválni a haderőtől, mert várakozási ideje lejártával nem sikerült elnyernie magasabb rendfokozathoz kötött beosztást. Nagy baj lenne, ha a hadsereg az így kikerülő katonáit leírná meg nem térülő veszteségként.

Egy hadsereg létszámát a képességi követelményeknek megfelelően kell megállapítani. Az így kiszámított létszámot még szinkronba kell hozni az ország hadsereget eltartó képességével, így az esetek zömében kisebb lehet a hadsereg létszáma, mint amit az esetleges veszélyeztető tényezők vagy szövetségi kötelezettségek igényelnének. Ha eldöntöttük, hogy a megkövetelt képességeknek milyen összetételű és létszámú hadsereg felel meg, akkor lehet elgondolkodni azon, hogy a létszámon belül milyen legyen az aktív és a tartalékos komponens aránya. Egy hadseregnek akkor jó a költséghatékonysági tényezője, ha alacsony az aktív komponens és magas a tartalékos komponens aránya. (Svájc 96% tartalékos, 4% aktív.) Ez könnyen belátható, hiszen amíg az aktív állományt 13-14 havi bérért (plusz 30% béren kívüli juttatások) vagyunk képesek évente fenntartani, addig a tartalékos katona éves költsége kb. háromhavi bér, amiből egyhavi bért kell adni a katonának azért, mert évi 15-20 munkanapot tölt el katonai képzettségének szinten tartásával vagy fokozásával. Egyhavi bérnek megfelelő összeget kell elosztani a rendelkezésre állás premizálására, a külszolgálatot teljesítő tartalékosok emelt illetményére stb. A harmadik havi bérnek megfelelő összeg jelentkezik dologi kiadásként, amivel a tartalékos munkaadóját kell kiengesztelni a tartalékos távollétei miatt. Ezen számvetésből látszik, hogy egy aktív állományú bérköltségéből négy-öt azonos rendfokozatú és képességű tartalékost lehet fenntartani.

Az aktív és a tartalékos komponens arányának kialakítása során figyelembe kell venni legalább két tényezőt. Az egyik az aktív komponens készenléti szintjével szemben támasztott követelmények. Napjainkban az aktív komponens nem jelentéktelen része eleve valamilyen bevetésen vesz részt. Ugyanakkora létszám készül a bevetésen részt vevők leváltására. A bevetésen részt vevőkkel azonos létszám regenerálódik, átmeneti időszakban él. Figyelembe kell venni a szövetségbe felajánlott azonnali készenlétű vagy gyors reagálású erőket is. Ezeknél is számolni kell a váltásokkal. A missziókban részt vevő és a szövetségnek felajánlott erőkön és azok váltásain felül számolni kell harci támogató, harci kiszolgáló támogató erőkkel, vezető szervekkel stb. A másik figyelembe veendő szempont az, hogy az aktív állomány azért sem lehet a gazdaságossági szempontok alapján töredéke a tartalékosénak, mert az aktív komponens termeli ki magából a tartalékos komponenst. Amíg a hadkötelezettségen alapuló sorkatonai szolgálatot tartalékos gyárnak minősíthetjük, addig a professzionális haderőben nem állíthatunk be olyan mértékű fluktuációt, mint amilyet a sorkatonai szolgálat jelentett.