„A kerület (megye) reform előtt nem volt kisebbségben?”
Nemhogy kisebbségben nem volt, de Szlovákia déli területein a magyarság még az erőszakos betelepítések ellenére is többségben volt. Ezért is hajtották végre a megyék „területrendezéseit”, hogy a „veszélyes” magyarok sehol sem lehessenek többségben.
Szarka László: „Közigazgatási reform és kisebbségi kérdés”
"A magyarellenes támadások tehát egy átfogó belpolitikai folyamat kontextusában átértékelhetők. A politikai bírálatok fő céltáblája pedig természetesen a közigazgatási reform legfontosabb magyar követelése, a magyarlakta régiók felszabdalásának megakadályozása, illetve az önkormányzati választási körzetek megfelelő magyar arányainak biztosítása volt. A magyar elképzeléseket leggyakrabban az etnikai elv erőszakos érvényesítésével vádolták, holott az MKP éppen azt hangsúlyozta, hogy a Csallóköz és a Mátyusföld, vagy a gömöri, illetve a bodrogközi és Ung-vidéki régiók esetében ugyanazokat az elveket kellene alkalmazni, mint a hasonlóképpen természetes földrajzi és etnokulturális egységeket alkotó árvai, liptói, szepességi szlovák régiók kijelölésénél. Az egész szlovák közvéleményen úrrá lett magyarellenes aggályoskodást – az elmúlt évek szlovák politikai publicisztikájában egyedül Miroslav Kusý politológusnál, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes politikai tanácsadójánál megtapasztalt bátorsággal – ©tefan Hríb, a Domino fórum című politikai hetilap főszerkesztője bírálta: „És a kormány nem engedélyezi Komárom megye létrehozását, de más, többségében magyarok lakta megyéét sem. Inkább a meciari xenofóbiával megbélyegzett területeken hagyja őket élni, mert a veszedelmes kisebbség mindenütt biztonságos kisebbségben lesz. (…) Komárom megye koalíciós bírálói azért ellenzik kialakítását, mert elutasítják az etnikai szempontokat. Ám ha ránézünk a területrendezési térképre, rögtön megállapíthatjuk, hogy éppen a szlovákiai politikusokat vezérelte az etnikai elv az észak–déli irányú Nyitra és Nagyszombat megye létrehozásában. Csak így lehetett elkerülni, hogy a magyar kisebbség többségben legyen bármelyik megyében. Igen, ezt Meciar követte el, de a jelenlegi kormány hűen követi."8 A szerzo a szlovák politikát mindmáig meghatározó magyar ellenségképet és az abból kovácsolható politikai tokefelhalmozókat bírálva a feldolgozatlan trianoni többletre vezeti vissza a hungarofóbiák közös gyökerét: „Magyarjainknak Trianon után meg kellett békélniük hazájuk elvesztésével. Nyolcvan év távlatából elmondhatjuk, megtették. A szlovákok azonban nem. A többség mind a mai napig nem tudja magát beleélni a magyarok helyzetébe. Mintha állandóan az lenne az érzése, hogy Trianon Szlovákiának ítélte azt is, ami nem jár neki, mintha még mindig nem bízna magában, és félelmét gyerekes erofitogtatással palástolná. Trianon ma nem a magyar, sokkal inkább a szlovák fejekben riogat."
https://epa.oszk.hu/00400/00462/00010/2.htm
Tehát ez a „Közigazgatási reformnak” elnevezett intézkedés is azt bizonyítja, hogy Tóciában sajnos csak egy látszatdemoráciáról beszélhetünk... ☹
