Nem akarom kétségbe vonni a tapasztalatodat, de fék esetén szemrebbenés nélkül meghazudtollak és amit mondok, ez esetben nettó tapasztalat.
Én magam is tárcsafékre terhelem a maximalista módon felpakolt bringám teljes terhelését.
Amiben teljesen egyet értek, az a tömör tárcsák és a fémes fékpofák. Elől 180mm-es XLC BR-X58-at, hátul 160mm-es Spyral System tárcsákat használok, de pont a nomád túra miatt a bowdenes fékeket értékelem többre, mert ha bármi gond van, akkor az olajosokkal ultramegacumi a szerelés.
Esetemben egy egyszerű, olcsó Promax DSK-300R féknyereg az, ami kifejti a fékhatást. Eddig ugyan csak 17-19% volt a legmeredekebb mért leejtéses út, ahol használtam, viszont ott egy pillanatra sem éreztem bizonytalannak. Olajos shimano fékem már ment gatyára leejtőn lefelé a Schanzsattel-ről és nem igazán volt bizalomgerjesztő a helyzet, így az a túra a 2. napon félbe szakadt s örülök, hogy csak a túra repült a levesbe. Mehanikus fék esetén jobb esélyekkel indulsz, ha menet közben műszaki problémád akad.
Alig két hete voltam az idei első nagycsomagoson a szomszédban (Semmering, Pfaffensattel, Alpl, Pretalsattel, Seeberg, Niederalpl, Preiner Gscheid) Leejtőzem többször is 80km/h felett is és mégsem volt egy pillanatra sem, hogy kevés lenne a fékhatás, vagy megbízhatatlan lenne a fék működése. Tény, hogy volt leejtőzés, ami után igazítottam egy kicsit, mert - sejtéseim szerint - a hőhatástól kicsit cicergőssé vált az első tárcsa. (Pici nyolcas a tárcsában)