A fő probléma abból adódott, hogy a földtársaság előző tulajdonosa, az öreg Maxwell jóindulatúan megengedte egy csomó szabad telepesnek, hogy a cége által birtokolt elképesztően nagy kiterjedésű, akkor még gyakorlatilag szinte lakatlan területén kisebb birtokokat (homestead, ranch, farm, stb.) alakítsanak ki és azon gazdálkodjanak.

A gond az volt, hogy ezeket a megállapodásokat nem papírozták le, csak gentlemen's agreement alapon élőszóban egyeztek meg.

A probléma akkor bukott ki, amikor az öreg Maxwell nyugdíjba vonult és eladta a cégét egy angol befektető társaságnak.

Az angol tulajok megtartották ugyan a cég Maxwell Land Grant nevét, de a telepesekkel szemben eltérő üzleti filiozófiát követtek és nem ismerték el az öreg Maxwell által szóban a telepesek részére engedélyezett jogokat - a "mocskos kapitalizmus" tétele itt is igazolódni látszik, ugyebár...:-(

 

Felszólították a birtokukon élő szabad telepeseket, hogy távozzanak vagy a társaság által megszabott - jó borsos - összegért vegyék meg a birtokukat.

Volt aki inkább távozott, de a kemény mag maradt és a metodista tiszteletes vezetésével elkezdtek szervezkedni. Megnyerték ügyüknek a legendás revolverhőst (gunfightert), Robert Clay Allisont is.

Előkerültek a fiókokból meg a régi konföderációs katonaládákból a Coltok, Winchesterek, Henry-  és Sharps-karabélyok...

 

(Ne feledjük, hoyg az egyesült jenkiknél több lőfegyver van kint a lakosságnál, mint a teljes népesség, ez az 1870-es években sem volt nagyon másképp, főleg a nyugati államokban és territóriumokban).

 

A metodista tiszteletes meggyilkolása csak olaj volt a tűzre, a telepessek bosszút esküdtek és ezzel kirobbant a Colfax megyei háború, a Régi Amerikai Nyugat történelmének legvéresebb megyeháborúja.

 

A Maxwell társaság is fegyvereseket toborzott a környékbeli fegyveres söpredékből és megpróbálta elűzni a területéről a szabad telepeseket.

 

A fegyveres összecsapások a lelkész meggyilkolásától kezdve (1875. szeptember) több mint egy éven keresztül, 1876. végéig tartottak.

 

A fegyveres ellenségeskedések az 1876-os év végére a hadsereg lovassági alakulatainak odavezénylésének is köszönhetően elcsitultak.

 

Utózöngeként azonban néhány lövöldözés még az 1880-as években  is volt, a Colfax megyei legelőháború utolsó áldozata egy kisbirtokos rancher volt, akit 1888-ban a saját tanyája mellett lőttek le.

 

Az összecsapásoknak több tucat halálos áldozata volt, egyes - valószínűleg erősen túlzó - adatok szerint mintegy 200 fő vesztette az életét...:-(

 

The End.