Kedves sanchopanza,
azt hiszem, értjük egymást. Én eleve úgy gondolom, az embernek nem lehet ezer barátja, lehet egy csomó haverja, akikkel remekül lehet bulizni, aztán, ha baj van, hirtelen más dolguk lesz. De ha van egy-kettő, amolyan igazi, akire az esetek zömében számíthatsz, akkor már jó neked.
Kutyám nem volt soha, bár az egész család imádta az ebeket, csak az apukám nem volt hajlandó egy panellakás második emeletére behozni egyet sem, meg aztán mindig azt mondta nekünk, egy kutya rengeteg időbe kerül, csak az vállalja, aki IGAZÁN tud vele foglalkozni. És szerintem itt a baj. MA rengeteg olyan embernek van kutyája, aki nem ért hozzá, nem szereti, láncon tartja, nem foglalkozik vele. Sokkal többen vannak sajnos, mint azok, akik komolyan veszik, és társuknak gondolják, mint ahogy az kijárna nekik (mellesleg megjegyzem, a "gyerektartással" ugyanez a probléma, az emberek zöme egyszerűen alkalmatlan a feladatra, de ez egy külön topic témája lehetne). Nekem fixa ideám, hogy azok a kutyások, akiket a legnagyobb jóindulattal sem neveznék kutyabarátnak, rossz fényt vetnek mindazokra, akik felteszik a pórázt az ebre, felszedik utána a kutyaszart, akiknek egy pillantása elég, és a kutya megáll... Szóval, az utóbbiaknak kéne végre lépni, és mivel ők tartoznak az intelligensebbek közé, nekik kellene megérteni a kutyákat nem tartok félelmeit és undorait. Csak az a baj, hogy ti vagytok kevesebben...