Kedves Sanchopanza

(Most hátulról visszafelé fogok menni, az egyszerűbbtől a bonyolultabbig. Természetesen nem sértettél meg, egy vélemény ill. gondolat nem sértő. Helyesírási hibákat meg én is csinálok.)

Gyermekkoromban minden nyári szünetet egy Békés megyei falu (azóta város lett) szélén élő rokonaimnál töltöttem, ahol nagy-nagy kert volt és 1-3 kutya. Elég gyakran változtak (abban az időben és környezetben amolyan "fogyóeszköznek" számított a kutya). Ugattak is rendesen, de akkor még nem zavart. A nyári szünetben (de akkor még évközben se) nem volt közelse ennyi gondom, nem volt közelse ennyire fontos, hogy intenzíven pihenni tudjak, és valahogy nem voltak olyanfajta agresszív kutyák, olyan stílusú marcangoló harapással, ölési vággyal, mint most. Minden más volt.

Nos, valóban "nem vagyok oda a kutyákért", ennek az oka eléggé bonyolult, de nagyjából bennevan e topicban eddig általam leírtakban.

Más. Ha a kapud előtt -- az utcán -- támad meg valakit a kutyád, akkor nem győz meg, hogy "óhátcsak...". Az utca közterület. Egy korábbi hozzászólásomban leírtam, hogy a kutyát -- ha tényleg olyan csodaokos, ahogyan a kutyabarátok néha beállítják -- meg kell tanítani arra, hogy a kerítésig terjed az ő területe, és nem tovább. Ha ezt nem tudja megtanulni, akkor -- persze csak szerintem -- az a kutya nem való emberi településre.

Más. Már többször, többen kifejtették a kutya "hűségét", vagy más formában: nem hagy el, ellentétben az emberekkel,...

Hát, az autóm se hagy el... Meg a lakásba épített riasztó se. Meg még sokminden van a közvetlen környezetemben, ami nem hagy el. (Az öregedés se:-)))

Szeretném megkérdezni a kutyabarátoktól: intelligens-e a kutya? Ez a szó most itt két fokozatot jelent a kérdésben. Első, egyszerűbb fokozat: mennyire befolyásolják a kutya viselkedését a veleszületett "ismeretek", és mennyire a gazdájától ráragadtak? Második fokozat: mennyire befolyásolják a kutya viselkedését a született+tanított ismeretek, és mennyire a korábban közvetlenül nem tanultak, vagyis az, amire magától rájön?

Ezen kérdésre adott választól függ ugyanis a most következő témakörre adható következtetés ill. válasz, valamint az, hogy mennyire lehet a kutyákat az emberi környezetbe beleilleszteni.

Végül a leghosszabb de ugyanakkor -- szerintem -- a legmagvasabb gondolat. Más többször, több hasonló témájú topicban felvetődött, hogy hibás-e a kutya. Használtak más szavakt is: felelős-e, bűnös-e, stb. Erre szeretnék reagálni.

Először tisztázni kell a fogalmakat. Mit jelent az a szó hogy "felelős", "hibás", "bűnös"? A szavaknak gyakran több jelentésük van a szövegkörnyezettől függően, és még több hangulati elemet hordozhatnak a hétköznapi használat során. Pl. a "hibás" szó teljesen mást jelent egy rendőrségi helyszínelési jegyzőkönyvben, mint pl. egy autószerelő szájából.

1.fokozat) Ha az autóm kereke kiesik menetközben, vagy a mosógépem jól megráz, akkor az a gép hibás. A felelős pedig az az ember, aki megszerelte. Erre mondhatják a kutyabarátok: node hogy képzeled, összehasonlítani egy géééppeeel? (írásban a megvető hangsúlyt nem tudom éreztetni :-)))

Igen, a kutyának önálló akarata van, legalábbis a támadáskor ez nagyon úgy tűnik. Vagy nincs? Egy autó vagy egy mosógép önállóan soha nem támad. A kutya igen. Akkor most sokkal értelmesebb egy kutya, mint egy gép? Ha igen, akkor hogy lehet, hogy pontosan annyira nem hibás, akárcsak egy gép?

2.fokozat) Mennyire felelős a kutya azért, amit a gazdája és a körülmények beletettek az idegrendszerébe? Kérdem most a kutyabarátokat. Teljesen felelős, mint az ember? Azaz elég intelligens ahhoz, hogy kiküszöbölje a rosszirányú környezeti hatásokat? (A "környezet" szó alatt most teljesen mást értek, mint a "zöldek")

Vagy csak féligmeddig felelős? Azaz -- jogi hangzású értelmezéssel -- gyámságra szorul? Akkor nem lenne szabad korlátozás nélküli hozzáférést biztosítani neki az én ruházatomhoz és bokámhoz. Meg a kisgyerekekhez!

Vagy egyáltalán nem felelős? Akkor ld. 1.fokozat.

Ilyen kérdések az embernél is felvetődnek. Van-e szabad akaratunk? Mennyire határozzák egy ember számára a gyerekkori élmények a későbbi cselekedeteit?

Nos, kedves kutyabarátok, ezeket a kérdéseket is tisztázni kellene ahhoz, hogy nyugodtabban beszélhessünk egy kutya "hibás" vagy nem hibás mivoltáról, és nyugodtabb szívvel ordítozhassanak azok, akik erre hajlamosak: "hogy meritek lelőni azt a szegényártatlan állatocskát?! (amelyik szétmarcangolta a bicikliző öregasszonyt. biztos az is kővel dobálta biciklizés közben)"

Az viszont nem tud meggyőzni engem, aki a kutyát egyszer csodaokosnak, máskor pedig teljesen vétlennek mondja. Attól függően, hogy mit akar belőle kihozni. Az önmagába visszatérő gondolatkör is, amit egy régebbi hozzászólásomban írtam, kicsit ide tartozik. (Vagyis hogy nem tartom szerencsésnek, hogy amikor a kutya által okozott veszélyt el akarják hárítani, akkor a gazda a bűnös. Amikor a gazdán keresztül akarják megfogni a dolgot, akkor meg "óhátezakutyalaptulajdonsága!")

Üdvözlettel
ht