Lamma sumer eredetű istenség.

Neve arra utal, hogy alacsonyabb rangú, aki jótékony és védő funkciójú. A LAM (= virágzik, kibontakozik), néhány esetben a MA (= föld, vidék, terület, térség) utótagot is hozzáteszik.

A későbbiekben több lammát képzeltek el, akik egyfajta szellemként, őrangyalként vigyáztak az emberekre. Ezen lammáknak nem volt külön nevük. A művészetben egységesen ábrázolták őket, a pecséthengerek szövegeiben gyakran említik. Később az akkád–asszír lamasszu szobrai hatalmas, szárnyas és emberfejű bikákká alakultak. Ezek a szobrok vigyázták a paloták és templomok átjáróit.

Szobrain általában egy vagy két kezét imára emeli . Többszarvú fejdíszt visel, ruhája redőzött, hosszú, gyapjú vagy báránybőr. Nyakában nyaklánc, amely mellén és hátán is függővel díszített.