Ez nem egy találmány, csupán egy ötlet, amely a költségéhez képest meglepő hatékonysággal bír. Semmi különleges és méregdrága eszközt nem igényel. A gyakorlatban jól bevált, és ha bizonyos lobbik nem működnének ellen, akkor még a G.P.S. rendszerű riasztó-berendezésekkel is vetekedhet.

Pusztán egy akár használt, néhány ezer forintos olcsó kártyás mobil is megteszi. Jelenleg a legolcsóbb megoldást a Pannon Privát kártyája nyújtja.

A mobilon be kell állítani a tulaj saját mobilszámát. A gombzárat fel kell oldani. A tulaj mobilján be kell írni a riasztó szerepét betöltő mobil számát és nevét.

A gépkocsiba, vagy lakásba szerelt riasztó mobil „YES” gombját egy egyszerű áramkör, reed relén keresztül duplán kapcsol az ajtók nyitására, vagy egyéb jeladóra. Így a mobil, amelyen előzetesen be volt állítva a hívandó szám, most egyszerűen felhívja a tulaj mobilját, és azon megjelenik a riasztó mobil neve.

A tulaj így első kézből értesülhet az eseményről, és intézkedhet, még akkor is ha több száz kilométerre van mondjuk a riasztott lakásától. Ez a rendszer jóval többet tudna, ha a hatóságok hajlandók lennének együttműködni a lakosság érdekében. Ugyanis nem árt tudni, hogy a mobilt éppúgy be lehet mérni akár egy G.P.S. rendszerű berendezést, még akkor is ha az nincs adásban. A mobil központok gyakran teremtenek automatikusan kapcsolatot az amúgy „stand by”, vagy a zsebünkben, vagy az övünkön lógó mobillal
anélkül hogy tudomásunk lenne róla.

A mobilosok jó ha tudják hogy elvileg bármely készülék tartózkodási helyét nyomon követhetik. Ha már ilyen „mellékhatásokkal” jár a mobilhasználat, legalább lehessen polgári célra is ilyen értelemben használni. Tehát ha a hatóságok együttműködnének eme olcsó biztonsági rendszer elterjedésében (hajlandóak lennének elismerni és ilyen esetekben a károsult kérésére alkalmazni is a mobil bemérését), akkor jelentősen csökkenteni lehetne a sikeres autólopások számát. Hiszen nincsen mindenkinek félmilliója egy G.P.S. rendszerű riasztóra, és annak méregdrága üzemeltetésére.

-r-