Makay Ida

Anyámnak

Ne a szavakat értsd. A csöndet.
Azt, amely méhedben fedett.
Ne a szókat vallasd. Szegények.
Ők meg nem vallhatják neked,
amit viselek. S bírhatatlan.
Első sírásom tudta csak,
hogy itt mi vár. Csak hajtogatta
egyhangúan: majd rám szakad
(ahogy mindünkre) tető és ég,
s hurkolódik az éjszaka
torkom körül mind szorosabban,
de el kell mennem még haza,
hozzád. S olvasnom arcodon,
van-e még, lehet-e föloldás.
Segíts, ha bírsz. Már nem kapaszkodom.