hanem a szinte tetszőleges átskálázásáról

 

Emil nem fogja érteni, ha titkolózol.

 

 

Kezdjük ott, hogy a próbatöltésre ható erő egy objektív dolog. Mármint egy adott metrika mellett.

Mert az erő (számszerű értéke) nem más, mint az időegységre eső lendületváltozás. [F] = N = kg m s^-2

Ebből a tömeget nem bántja a metrika, de a méter és a szekundum variálható. Girbe-gurba téridőben.

 

De sajnos ez így önmagában nem megy. Kell még hozzá egy additív komponens.

 

(A fórum motor nem engedi normálisan beilleszteni csak a lényeget. Túl széles. Meg kellett magasítanom a képet.)

 

 

Ez pedig a nagyon is új felismerés volt, a mértékelmélet, a kölcsönhatás kiindulása.

 

Fordítva tetszik ülni a lovon.

Önmagában a töltés nem invariáns a differenciálásra nézve, de a négyespotenciál hozzárendelésével azzá tehető.

(Az elektromágneses tenzorhoz kell még a Lorentz-skalár képzése is.)

A fenti egyenlet leírja a kölcsönhatást a töltés és az elektromágneses mező között.

Akkor is, ha változik a metrika.