Kedves Alfréd

Utóbbi két hozzászólásodban leírtakkal nagyobbrészt egyetértek (azon részekkel, amikről van véleményem), csak pár apró megjegyzést hadd tegyek:

A gyerekkorombeli és a mai kutyák átlagos állománya -- meglátásom szerint -- sem fajtaösszetételben, sem méretben, sem viselkedésben nem túlságosan hasonló. (Annyi érvényes csak, hogy mindkettő ugat, egyik se nyávog :-))

A harapás sem ugyanaz. Nem mindegy, hogy egy kutya hirtelen odakap a kezedhez aztán elszalad, vagypedig addig marcangolja, amíg le nem szedi a tűzoltóság lángvágóval és fűrésszel (:-))) (Jó, ez egy kis túlzás volt)

Amikor gimnazista voltam, egy vidéki áros társasházában éltem. Ott egy családnak volt kutyája, a hozzám hasonló korú fiatalember állandóan foglalkozott vele, nem hallottam ugatni, és nem támadott rá senkire (elég nagy darab németjuhász volt), pedig ott volt a lakótelepi játszótér, hozzászokott az ugráló, ricsajozó gyerekekhez. Azt tehát értem, hogy nem a joviális gazda mellett sétáló, nyugodt kutya jelenti a veszélyt. Viszont az, hogy a lakásban tartás nem ért a kutyának, hát ez nem mindig igaz azt hiszem. Ez a kutya idős korára hasfali sérvet kapott, állítólag a kevés mozgás miatt.

Az állati tápok mellékhatásait egy másik topicban vetette fel egy kutya gazdája, aki a saját kutyáján figyelt meg olyan viselkedést, amit nem tudott megmagyarázni, és ami időben összefüggött a kutya étrendjével. Én pozitívan reagáltam erre a felvetésre, ugyanis meggondolandónak tartom. Ne feledd, hogy ma az emberi táplálék összetételére nagyon szigorú törvények vonatkoznak, amiket bizony szankcionálnak is, mind a piac (a gyártót), mind pedig a törvény (az elkövető személyt egyedileg és a gyártó társaságot is). Ezért egy ambiciózus élelmiszervegyész számára valóságos kincsesbánya az állati tápok területe. Aztán ha beválik, jöhetnek az emberek (:-))))

Nem állítom, hogy ez így van, csak azt, hogy meggondolásra érdemes. (Grrrrrrrrr! Szőröm fényesedik, egyre nagyobbakat ugrok! :-))) Üdvözöllek
ht.