hehe tata Creative Commons License 2000.04.04 0 0 305
Kedves Sanchopanza

Nem akarok idézgetni, mert akkor újra le kéne írnom a hozzászólásod, ezért a figyelemre méltó gondolatokra értelemszerű sorrendben próbálok válaszolni.

Az, hogy ki mit tart nagyra és mit kevésbé, hát nem vagyunk egyformák, ezt én tudomásul veszem. Nem az a gondom, hogy mások szeretik a kutyájukat, hanem az, hogy ha én nem kérek belőle, akkor ne kelljen elviselnem. Nem érzek sem lenézést, sem megvetést azok iránt, akik öszevissza puszilgatják (láttam már egypárszor, először kissé meglepett) sőt azokat se nézem le, és nem is foglalkoztam velük soha, akik esetleg ennél többre is "használják" ha érted mire gondolok. Ők ugyanis -- legalábbis e tevékenységükkel -- soha nem okoztak nekem gondot (ez a "gond" szó igen enyhe, de most nem a problémák nagyságát, csupán meglétét akartam érzékeltetni).

Egy alapelvem van: nem várhatok el mástól több empátiát és toleranciát, mint amennyit én adok másnak, és fordítva is így kell hogy legyen, szvsz. Persze ennek az elvnek az alkalmazása a gyakorlatban nem ilyen egyszerű, ezt tudom. (A tolerancia ill. elfogadás-elutasítás alapvetően két szinten történik: egy ami bennünk van, a másik amit ki is adunk magunkból.) Ezt hozzászólásod első mondatára írom csak megjegyzésként. (Arra, ami a "no comment" mögött rejlik érzésem szerint. Csak azért reagáltam erre most, mert korábban is elhangzott e topicban hasonló, másoktól, akkor válasz nélkül hagytam.)

Más.

Az, hogy a kutyában vakon megbízhatsz, az soha nem hagy el, már ismert, leírtam rá a választ részben, a 100. és a 274. hozzászólásban. Érdemes elolvasni, ezek környékén több értékes gondolat is szerepel -- szvsz. Most csak kiegészíteném azt a hozzászólást.

Az, hogy a kutya nem hagy el, nem jelent semmit. A kutya ugyanis erre van rászületve, és a csoportösztönt nem befolyásolja úgy a gondolkodás, mint a jóval nagyobb agyú, és ami még fontosabb: sokkal hosszabb életű, bonyolultabb, összetettebb életvitelű, sok feladatot ellátó, dolgozó, családalapító, házat építő, ide-oda költöző embert. Nincsenek olyan hosszú távú és áttételes céljai, mint egy embernek.

A kutya nem csinál Neked unokákat, és rövid életét teljes egészében el tudja tölteni melletted. Ha 30 éves korodban szerzel egy kutyát, akkor még szinte fiatal vagy, amikor az öregségében elhuny.

Másfelől neki nem kell dolgoznia, tehát nem kell tanulnia sem, legalábbis nem úgy, mint egy embernek (pl. gyermekeidnek). Nem neki kell előteremtenie azt a táplálékot, amit megeszik, mert azt Tőled kapja, éppúgy, mint a biztonságos otthont, ahonnan nem túrja ki egy másik kutyafalka, ellentétben a vadon élő "területbirtokos stílusú" állatokkal. A kutya -- ellentétben a gyermekeiddel -- nem megy egyetemre, nem költözik másik városba, nem alapít családot a beleegyezésed nélkül, stb. Node ezt így összehasonlítani?

Ezt az utóbbi két bekezdést nem akarom oldalakon át ragozni, gondolkozzatok el rajta. Azt akartam kihozni, hogy "a kutya hűséges és megbízható, ellentétben az emberrel" tipusú megállapításokat a demagógia körébe sorolom. Ha nem így gondoljátok, nyitott vagyok érveitekre és gondolataitokra.

Megint más

Egy nagytestű kutyának kővel komoly sérülést okozni... Hát, attól függ, hogy miből lövöd ki azt a követ :-) Ha puszta kézzel dobod, az nem okoz komoly sérülést, inkább feldühíti a kutyát, ezért (is) értelmetlen dolog. (Most nem a kiskutyákról van szó)

Az az állításod, hogy a kutya mindig azért támad, mert valaki bántja, abszolút tévedés! Akkora tévedés, hogy nem tudom elképzelni, hogy ilyet komolyan írtál le. Miféle környezetben lakhatsz? Az én tapasztalataim arra mutatnak, hogy a legtöbb kutyás támadás nem a kutya piszkálása miatt történik. Ha nem haragszol meg érte, és a többiek is megengedik, leírhatok néhány személyes tapasztalatot is, azokon kívül, amik már ebben a topicban szereplnek (van jó sok, pl. az említett 100. hozzászólás környékén is). Persze van olyan tapasztalatom is, amikor valóban az ember volt a hibás, ha az előbbieket leírom, akkor ezt is. (Néha én is utálom magam ezek miatt a 3kötetes regények miatt, de nem tudok rövidebben írni, ne haragudjatok)

üdvözöllek
ht.