"A probléma szerintem ott van, hogy a hullámfüggvény valószínűségi eloszlását egyben töltéseloszlásnak is tekintik."

Nem ez egyáltalán nem oximoron!

És szó sincs itt semmiféle hullámfüggvényről, hiszen ez már a klasszikus elektrodinamikában is így van. És a töltött részecskék önmagukra való visszahatását nem is lehet kidobni az elméletből, mert az ebből származó sugárzási ellenállás mindennapi mérnöki tapasztalat. És a rá alapuló elméleti számítások pontosan vissza is adják azt. Csak a helyén kell tudni kezelni a dolgot, s nem szabad többet kívánni tőle, mint amit magyarázni tud, például nem szabad azt várni (mint amit a 20. század elején képzeltek) hogy ez a mechanizmus fogja magyarázni az elektron tömegét is.

A gyorsuló töltések önmagukra való visszahatása tapasztalati tény, a Maxwelli elmélet magyarázata pedig abban a zseniális gondolatban rejlik, hogy a két töltés között tapasztalt erőt, ami Coulombnál még közvetítő nélküli távolhatásnak tűnik, egy közéjük képzelt közvetítővel magyarázza. Ezt a közvetítőt pedig minden töltés körüli minden pontban úgy definiálja, mint azt az erőt, amivel a töltés hatna egy abba a pontba képzelt másik próbatöltésre. Erre a közvetítőként elgondolt mezőre azért volt szüksége, hogy elkerülhesse az azonnali távolba hatás fikcióját, ami a gravitáció Newtoni magyarázatában még vörös posztóként ott virított, de a 19. század második felében már skandalumnak számított. Ám ha az egyik töltés hatását valami mező közvetíti a másikra, akkor ez alól nem lehet kivétel az az eset sem, amikor a ható töltés ugyanaz, mint a hatást elszenvedő. Sőt a ható és az elszenvedő szerep megkülönböztetése már önmagában is olyan aszimmetria volna, ami a jelenségben magában nincs meg. Továbbá, ha a mezőt valóban közvetítőnek akarjuk megtenni, akkor úgy kell rá tekintenünk, mint ami ténylegesen ott van a tér minden pontjában, függetlenül attól, hogy odahelyeztünk-e egy próbatöltést, vagy sem.

A nem gyorsuló töltések önmagukra való visszahatása egyszerű szimmetria okokból eltűnik. De mivel a mező változásai a forrástöltéstől távolabb már egyre nagyobb időkéséssel követik a töltés mozgását, a forrástöltés gyorsulása esetén, a saját mezeje visszahat rá, fékezi. Ezen alapszik az EM antennák sugárzási ellenállása.

Én pedig le vagyok döbbenve, hogy ezt egy villamosmérnöknek magyarázni kell.

Először az ilyen hiányosságaidat kellene bepótolnod, sőt az efölötti további tucatnyi szinttel kapcsolatos hiányosságaidat. A felfedezéseidbe elég lesz azután belefognod.