Persze, hogy van, a kinematika tulajdonképpen a téridő geometriája. Így volt ez már a Newtoni fizikában is, csak az ott használatos Galilei téridőben az időkoordináta csak függetlenül mellé van csapva a térkoordinátáknak. Soha nem fordul a tér felé, és a térkoordináták se fordulnak az idő felé.

Az áltrel. alapegyenlete, az Einstein egyenlet tulajdonképpen az energiaimpulzus és a téridő geometria közötti csatolást írja le (persze ez sokkal bonyolultabb, mint valami egyszerű csatolási állandó) Aztán Hermann Weyl-nek volt egy zseniális elmélete, ami továbbfejlesztve az áltrelt, téridő geometriaként értelmezte volna az elektrodinamikát is. Annyi bökkenő akadt csak, hogy az nem hozta az elektrodinamika valóságos jelenségeit. Einstein aztán élete hátralévő évtizedeit ennek a programnak a bűvöletében élte, de neki se sikerült olyan egyesített térelméletet találnia, amit a valóság respektált volna.