"Tehát ez nem biztos hogy PI gyök, mert pirosan perzselő pörgő parázs.  Mindenhogy a tűz körül született gyökből indulunk ahol a magánhangzó megváltozása nem okoz problémát,"

A magánhangzó megváltozása csak ott nem okoz problémát, ahol a gyök jelentése sem változik meg. Pl azért nem, mert egykor kétféle "e" hangunk volt az egyik nyitott, a másik a hangzás tekintetében az "e" és "ö" közötti zárt. Idővel egyes tájakon az "ö" hang felé tendált, más tájakon az "e" hang felé, így mindkét változat fennmaradt (még ma is, lásd szögedies beszéd)

zonban a pir-ul, per-eg, pár-ás, par-lag, pur-dé, pür-é nagyon nem ugyan azt jelentik.

Ugyanakkor a pi- ősgyök sok más gyökben is előfordul magával víve eredeti jelentését (pattanó, átvitt értelemben kicsi): pici, picsog, pihe, pille, pilla, pikkely, piko, pingál, pipa, pipi, pisze, pite, piti...

Ha csak a pir gyököt nézed, nem tudod megmagyarázni, hogy az utóbbi gyökök miért hordozzák a pi- ősgyökre jellemző jelentést. Tehát tovább kell lépni a három hangból álló gyökök rendszerén és egy "szinttel" lejjebb kell kutatni, a hangok (ősgyökök) jelentését kell vizsgálni.

 

"Az sem tudjuk hogy melyik volt az első.  A PIR?. A PAR?..   Tán a PÖR?   esetleg a PER?..."

Ilyenkor segít a logika. Mi volt az a "szó", amire szüksége lehetett először az embernek? Nyilván nem a pirosra, peregre, vagy pörögre, hanem arra, amelyik a tűz jelentését hordozza, a pir-re... Hiszen számukra ez jelentette a védelmet, a meleget, egyben a veszélyt is. (erdőtűz)

 

"A pipa is azért pipa mert illusztrálja amit az eszközzel teszünk. Pont az van a szóba építve, eleve P hangot kell formázni ehhez a művelethez"

Ez a magyarázat nem zárható ki, de ezzel nem lehet cáfolni a többit. Nem mellesleg miért pi- és miért nem inkább pö-, (pöfékel) vagy ph-, ami inkább hasonló hangzású?

Az "i" hang ottléte magyarázatra szorul, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen ott van, valamit kezdeni kell vele.

Amint látod, nem elég "felületesen" ítéletet mondani, több oldalról kell a kérdést körbejárni, s a lehető legtöbb tapasztalati ismeretet kell együttesen figyelembe venni, s azokkal szemben megfeleltetni.

 

"Itt ennél a szónál végképp nem kell bonyolult csavaros eszmefuttatásba bonyolódni, mert ez a szó --még jó hogy feljött-- élethűen ábrázolja a  valóságos cselekedethez szükséges hangjainkat."

Csak az a bökkenő, hogy ez nem igaz! Nem ábrázolja hűen a valóságot, úgy is mondhatnám, nem felel meg a valóságnak. A "művelet" közben nem hangzik "i" hang, akár hogy is próbálod, "i" hang sehogyan sem hallatszik.

 

"Közben megnéztem mi újság a "PERZSA" szónál hogy mennyire kapcsolható tűzhöz, hát nem kellett sokáig keresgélni:  zoroasztrizmus az ősi vallásuk, a legrégebbik közé sorolják, a nép ezáltal "tűzimádó" szertartásokat tartott, az örökké égő kis tűz a szentségük.  És a mai napig tűztemplom néven illetik a szent helyeiket.  Azaz ezt jól gondoltuk, a puszta nevük könnyűszerrel kapcsolatba hozható a tüzességgel..."

Ezzel egyetértek.