"Akkor a KÖRTE  KÖRTÖVE módon indult, lett KÖRTVE és még a V hang is kidobódott."

Érdekes ez a rövidítés, hiszen van rá ellenpélda: ösztövér.

C-F szerint a körd, vagy kört valamikori igéből született a körte szó. Sörte, sánta szavakkal példázza ezt az elgondolást. Szerintem van benne igazság.

Én még megfejelném azzal is, hogy a kereszt is egy igéből lett főnév, noha itt az -szt az igeképző, s nem csupán a "t".

 

"A szavak többféle logika mentén képződnek."

Szerintem csak egyféle logika érvényes a magyar szavak keletkezésének módjára, ettől logikus a nyelvünk. Az egyes szavak további alakulása már más lapra tartozik, noha ott is érvényesül valamilyen logika.

 

"Ezért az AKAR szót fenntartom, mint hogy a szóban a KAR nem véletlen, az akarat megnyilvánulása ami felé a kar mozdul."

Ok, de miért került a szó elejére az "a" betű? Az "a" hangnak rámutató értelme van: a (szék), az (asztal), amott, annál, arra, azt...

Így az "akar" (a-kar) szó nem a cselekvésre, hanem a felső végtagra vonatkozna.

Valószínűbbnek tartom, logikailag az AKadály legyőzésére irányuló cselekvést fejez ki, így ezzel az ősgyökkel kell, hogy legyen kapcsolata.

Továbbá: minden K-R gyök, ha a szó elején van, nincs előtte magánhangzó. Így az akar és a kar összevetése hibás, mert az akar gyöke az AK, és nem KAR.

Próbáld a vakar szót boncolgatni. Én így tenném: v-ak-ar. A vak-ar szóba sem jöhet. Márpedig az -ar egy igeképző: tak-ar, had-ar, hab-ar, csav-ar, kav-ar...

Az akarat egyébként sem kapcsolódik a karhoz, hiszen őseink nem akarhatták átkarolni a vadat, mert utol sem érték...  Ahhoz hajítófa, kő, csapda, stb kellett.

Az akarat egy sokkal tágabb értelmű kifejezés annál, hogy a kinyújtott kar legyen a "kép", amivel társították. Az akadály legyőzése - bármilyen legyen is az - minden akarat célja.

 

Nos, az ilyen és hasonló esetekben jó, ha tudjuk, vannak ősgyökeink, önálló jelentésű hangjaink, hiszen enélkül téves következtetésekre jutnánk.

És ezek az ősgyökök sokszor mutathatók ki akár a szavak elején, akár szóközben, vagy toldalékként a végén.

 

"Ebben semmi erőltetett nincs,"

Kénytelen vagyok ellent mondani, mert szerintem nagyon is erőltetett, miután egy véletlenszerűen egybeeső hangsort próbálsz a nyelvi logikát figyelmen kívül hagyva rokonítani.

 

"Ráadásul több szavunk is hasonlóan képződött, hogy az A kezdőhangú szavainknál az A egy önálló entitás."

Ha a követő mássalhangzóról "leválasztjuk.

 

"Az nem csak egy névelő, ne felejtsük már el hogy az "A" és "AZ" egy ősi mutatószó is."

Én is ezt mondom...

 

"Az AKKOR szóban hol az AK gyök?...  Elmondom hogy sehol.  Mert ez AZ+KOR az ősi forma,"

Ezzel többé-kevésbé egyetértek, de ebben a szóban dupla "k" hang van, s itt valószínűsíthető a "z" összeolvadása a "k" hanggal. Noha vonatkozhat az akadály idejére is!

 

"itt egy hasonulásról beszélünk, ismert jelenség a nyelvünkben.  De ilyen még:  akármi, abban, akkor, aki, akként, affelé is."

Igen, ezek jó példák az érvelésedre, de nem annullálják az ak- gyök jelentését, legföljebb arra bizonyítékok, hogy az "a", "az" rámutató ősgyök.

 

"--ALAP:  ez A LAP inkább szerintem mintsem AL+AP."

Valóban a-lapról van szó, de ez az "a" geometriai oldala valaminek, Ez egy nyelvújítás korabeli szó a fundamentum kiváltására.

 

A többivel egyetértek.