"De maga szín is ma is gyakran úgy van említve hogy tüzes szín, vagy a tűz színe."

Így van, ezért átvitt értelmű a pir-os, mint szín. Ugyan ez a szín veres (vér-es) néven is ismert. A két gyöknek semmi köze egymáshoz, mert mind a kettő átvitt értelemben használatos az adott színre.

 

"Ősi tűz körüli szavak valószínűsíthető eredete valamely tűzzel összefüggésbe hozható hangjelenség.  De itt mi is a valódi gyök?...  A PI?... Dehogy is hiszen a parázs is ezen a [pir] "tűzgyökön" van."

Ezek már igen, hiszen készen van a pir- gyök. De vannak pi- kezdetű szavaink, melyek gyöke nem "r"-rel folytatódik: pi-ci, pi-csa, pi-he, pi-hen, pi-lle, pi-na, pi-pa, pi-pacs, pi-sa, pi-slog, pi-sze, pi-szok, stb... amelyekben a pi- ősgyök fedezhető föl.

 

"Tehát a tűzgyök az egy gyök szerintem és itt a 2 mássalhangzó lesz a dolog alapja, a P-RR ősi megnevezés."

Ezt senki sem vitatja. De én nem állok meg itt, hanem megpróbálom a gyökök összetételét, a gyök hangjainak a jelentését is megfejteni, mert az egészen biztos, hogy az ember nem három hangból álló szavakkal (gyökökkel) kezdett beszélni. Ennek előzményének kellett lennie, hogy a három hangot egyáltalán ki tudja mondani egymás után és értse is, amit mond, és a hallgató is értse.

Ahhoz, hogy több hangból álló szavakat egyáltalán kigondoljunk, kimondjunk, valamint meg is értsünk, ki kell alakulnia a beszédközpontnak (annak kezdeményének) az agyban. Enélkül nem működik a beszéd. Tehát őseink nem beszélhettek három, vagy több hangból álló szavakkal, mert egyszerűen nem voltak rá képesek. És persze, a hangképző szervek sem voltak alkalmasak a mai értelemben vett beszédre.

Ebben az átmeneti időszakban csak egy, legföljebb két hang kiejtése és megértése volt lehetséges.

 

"Jut eszembe a perzsa szót meg kéne vizsgálni, lehet é köze valami tüzeskedéshez, gyújtogatásoknak a nép neve eredetét illetően."

Már első hallásra is köze van a "tűz"-höz, de fogalmam sincs, hogyan kapcsolódik hozzá.

 

"A felsorolt kör értelmű szavakról:  ugye a kör, kerít, kúria, karom (köröm) karám stb. rokon gyökök, ez a K-R hangvázra épülő körértelmű gyök felismerhető hangpárosa."

Igen, itt már van egy k-r hangváz, de milyen hangváz van a gördül, tör, pörög, zörög, csörög, dörög, förmed, hörög, szörcsög szavak esetében?

Ugye, g-r, t-r, z-r, cs-r, d-r, f-r, h-r, sz-r.   

Mindben más a kezdő hang, csak az -(ö)r ősgyök egyezik meg. Ennek vitathatatlan jelentése a folyamatos, ismétlődő mozgás, amire már a kiejtése is "emlékeztet", hiszen a hang maga is egy pörgő hang.

Én az effajta hangváz-elgondolással nem igazán értek egyet. Lásd: tör, tőr, ter(em), tér, tar, tár, túr, tor(ony) tűr, vagy a dara, dárda, derül, dér, dirigál, dorong, dörög, durva, vagy a harag, hárít, here, hérics, hirtelen, híres, horog, hörög, hurok, húr. Azonosak a mássalhangzók, ugyanakkor a szavak jelentése teljesen más. És mi másítja meg? Nyilvánvalóan a magánhangzó.

Ta- "hangváz" (szerintem ősgyök) éppen úgy lehet: talp, tapos, taps,  tapog, tapogat, talaj, tarló, tarack, tapad, tapló, tagol, tagad, takar, takony, talál, tanul, tanya, taraj, tarka, tart, taszít, tavasz, tavaly, stb...

De a "t" egyedül is "értelmes" hiszen úgy az előbbi, mint a következő felsorolásban a talajjal, földdel kapcsolatos jelentéssel bír: -t, mint helyhatározó rag: lent, fent, bent, kint, alatt, fölött, Pécsett, Győrött, vagy a tárgy ragja, vagy szó elején: tér, tárol, terül, térül, stb...

 

"Azt viszont nem zárom ki, sőt valószínűsítem is hogy esetenként a K-R közt lévő magánhangzó már egy másik gyököt is képes lehet alkotni a K vagy az R hangunkkal összekapcsolva."

Azt miért zárod ki, hogy egy mássalhangzó Vagy egy magánhangzó, vagy együtt a kettő is lehessen gyök?

 

"Inkább az a fő kérdés hogy a kezdő SZ hang mitől lett itt "Z", de erre van kézenfekvő magyarázat:   csak próbáljuk mondatba foglalni és gyors beszéd közben úgy kiejteni hogy "szápor", azt fogjuk tapasztalni hogy elég nehézkes így mondani és rendre valóban a "száp" forma inkább Z-ként fog ejtődni, így nem nyelvtörő a dolog."

Erősen sántít ez a magyarázat, hiszen sok tucat z-vel kezdődő szavunk van és nem lett egyikből sem "sz".

Később szépen meg is cáfoltad az iménti gondolatod: "Nem véletlen hogy "SZÁP" kezdettel nem is nagyon van szavunk, épp ez a száp az egyetlen kivétel ami egy hal volna." 

Amúgy a zápor és a szapora közt tényleg van kapcsolat.

 

"Visszatérve még a hangok esetleges jelentéséhez:  igen úgy vagyok vele hogy van is meg nincs is.  Úgy nincs hogy X mester leültette az embereket hogy mától a "K" hangra csak kicsi és kemény értelmű szavakat tegyetek, mert különben JAJJ lesz nektek.  Ez így tutira baromság."

Szerintem is az. Nem így működik a nyelv kialakulása, hanem úgy, hogy hallunk EGY természetes hangot, és azt megpróbáljuk utánozni. Nem három, hanem egyetlen (legföljebb a természetes kiejthetőség okán két) hanggal, mert általában a természetben is csak egyetlen hang szólal meg. És ez lesz annak a dolognak a "neve", mert mindenki automatikusan így próbálja beazonosítani a dolgokat, és mindenkinek az a dolog fog róla eszébe jutni. (Itt kezdődik a beszédközpont kialakulása az agyban, hiszen a hangnak jelentést kell tulajdonítani, azaz tudatosan ki kell ejteni, értelmezni kell egy-egy hangot.)

 

"Először halljuk a hangot !  Utána van lépezve, képpé alakítva.  Ezért lesz több kemény dolog "K" hangos, de ez más ilyen hangra is igaz lesz, a "T"-re is éppen."

Pontosan! És ezeket a már jelentéssel bíró hangokat lehet jóval később (mikor az agy már kellő gyakorlatot szerzett a kiejtésben és megértésben) valódi gyökökké összerakni.

 

"A kicsi dolgok meg a sok mint mennyiség nem rokonítható, nagy dolgok ugyanúgy alkothatnak sokaságot, mint a kis dolgok is."

Te sem vitathatod, hogy több a tégla, mint a ház. Azaz a kicsi dolgokra jellemző a sok, a nagyokra a kevés. Nem fura, hogy mindkettőben ott a "k" hang? Nem, mert a sok is és a kevés is többet jelent. - De nem olyan sokat, csak egy-nél többet: Kettő (két)

 

"De a kicsi szó számos szinonimájában nincs is "K" hang:   mini(mális), elenyésző, csepp, némi, parányi, csipetnyi,  pici, apró, ici-pici, potom, falatnyi, hangyányi, pindúr, csemete,stb.."

A vörösben sincs "p" betű... Miért? Mert más képzettársítás útján alkották meg a két szót (piros-tüzes, veres-véres).

Ami elenyésző azért kicsi, mert olyan kicsi, hogy "el-enyészik", eltűnik. a csepp mérete adta a képzettársítás ötletét, olyan "kicsi" mint egy csepp. Ugyan ez igaz a falatnyi, hangyányi, csipetnyi szavakra.

A "p" vagy "pi" is kis tárgyak esetében hallott hang, lásd a pattog, pattan szavakban.

És, ha már szóba került a pi-ci, jól láthatóan pi- ősgyökkel állunk szemben, mert a -ci egy jobbára tulajdonnevekben alkalmazott kedveskedő kicsinyítő képző, ami szintén kicsi jelentésű ősgyök, a ki- változata. Pont úgy, mint a ki-csi, ta-csi (ta-cskó) szóban a -csi. Mindhárom szóban egyértelmű a pi-, ki- és a ta- ősgyökök jelenléte, nincs három, csak egy-két hang.

 

"Látszik hogy tucatnyi módon képezhetünk kis méretre utaló szót, nem kell hozzá "K" hang hogy megvalósuljon a történet, számos egyéb módszerrel létre lehet hozni ezt a dolgot."

Igen, a képzettársítás révén bármilyen kisméretű tárgy lehet a kicsi "megtestesítője": atomi, szemernyi, maroknyi, nyúlfarknyi, árnyalatnyi, leheletnyi, szikrányi, porszemnyi, csemete, poronty, csutka, stb. - kinek mi jut az eszébe, ha valami kicsire asszociál.

A hangoknál is ugyan ez a "képlet". Azért lett a "k" kicsi, kemény, kevés (sok) dolgok hangja, mert az embereknek erről a hangról ezek a dolgok jutottak eszükbe, ezek a képek tartoztak ehhez a hanghoz és egymáshoz is.

 

"Azt a "K" hangot ami már a brek-eG (brekkek ezek) szónál már G lesz és mégis a többesszám értelmét ugyanúgy képviseli (igeképzőként immár)"

Ez egy jó észrevétel, és igen érdekes, mert valójában igaz, miután az esemény többnyire folyamatos, de inkább ismétlődő.

Viszont van "k" hangú változata is: irok, olvasok, állnak, ülnek, stb.. (folyamatos cselekvés)

De ami ennél is érdekesebb, együtt is szerepel a két hang: ÍroGatoK, olvasGatoK, álldoGálnaK, üldöGélneK... Ezekben a szavakban a "g" hang inkább szakaszos, visszatérő cselekményre utal, mint a brekeG, recseG, csepeG esetében.