Az élet értelme után kutakodva, az ember sok helyen sok mindent olvashat. Véleményem szerint már sokan sok helyen le is irthatták az igazságot. A válaszok lehet, hogy ott vannak előttünk, de a valós maguk mögött hordozott igazságot csak úgy érthetjük meg, és úgy értékelhetjük igazán, ha az odavezető utat is végig járjuk, és azt átlátjuk.

Tehát mi is az a dolog, amire a kérdés irányul?

Magán az emberi életen ugye azt értjük, hogy lezajlik egy folyamat. Az ember megszületik, fejlődik, növekedik, óvodába, iskolába jár aztán valamilyen elfoglaltsággal, munkával pénzt keres a megélhetéséhez. Családot alapít, gyermeket nevel. Közben telnek az évek, évtizedek lassan öregszik aztán egyszer majd meghal. Azt szeretnénk megtudni, hogy ennek az egész, kinek-kinek örömmel, bánattal, boldogsággal, szenvedéssel megtűzdelt életfolyamatainak mi is az értelme.

A kérdés megválaszolására két úton indulhatunk el. Az első és talán könnyebben átlátható gondolatmenet, azon embereket érinti, akik hívő személyek. Talán ők nem is annyira vergődnek kétségek köszt mint, azok, akik a világi dolgokban, tudományokban keresik a választ. Például a keresztény vallású embernek a hitében van az Isten, aki mindenható, aki teremtette a világot és a maga formájára az embert is. Így Ő tudja, hogy mivégre tette ezt és Ő tudja azt is, hogy az egyes emberek életének, esetleges szenvedéseinek, küzdelmeinek milyen felsőbb, miáltalunk át nem látható értelme van.

A második út, amelyen keresgélhetünk, maga az ember vizsgálata, amely további két részre osztható. Az egyik rész az emberi test a másik rész a lélek. Az emberi testet alkotóelemeire bontva, azon elemek értelmére rátalálva, talán az emberi testnek, mint komplex egységnek és így az életnek is rájövünk az értelmére. Az ember teste szervekből, azok szövetekből állnak. A szövetekben sejteket találunk, amelyeket fehérjék, azokat pedig aminosavak építenek fel. Az összes építőelem atomok halmaza, amikben olyan elemek vannak, amelyek a világegyetem egy részét is képezik és a négy fő fizikai kölcsönhatásnak (erős, gyenge, gravitációs, elektromágneses) engedelmeskedve kapcsolódnak egymáshoz. Ezek a világegyetemben uralkodó erők, kölcsönhatások határozzák meg az atomok létrejöttét, majd az atomokból leginkább a gravitációs, de főleg az elektromágneses erők hatására a milliónyiféle molekulák kialakulását. Az emberi testet felépítő atomok, szerkezetük révén, kifele mindig valamilyen töltést mutatnak, sohasem semlegesek. Emiatt aztán állandó mozgásban vannak, folyamatosan egymással új kapcsolatokat létrehozva, régi kapcsolatokat megszüntetve iszonyú bonyolult szerkezetekbe összegubancolódva alakulnak, formálódnak egyre magasabb szintű szervezettségi formákká, sejtekké, szervekké és végül például emberré. Ezt végig nézve láthatjuk, hogy mivel a legegyszerűbb alkotórészek mozgása nem egy felsőbb rendű intelligencia által előre megtervezett cél érdekében történik, hanem egyszerűen csak a fizika erőinek engedelmeskedve mennek végbe és mivel az összes élőlényt a földön ezek a folyamatok hozták létre, amelyek ebben a pillanatban is zajlanak mindenkiben, így megállapíthatjuk, hogy az emberi élet nem egy előre tervezett értelem alapján zajlik, hanem „csak van”. A minket alkotó atomoknak mindegy, hogy ők éppen egy vadnyúlban, gólyában, tengerikagylóban vagy éppen egy emberben vannak. Egyszerűen csak léteznek, és folytonosan egymással összetapadnak vagy elszakadnak.

Valahol olvastam, hogy a minket most alkotó atomok a földi élet evolúciója során már több ezer élőlény testének voltak a részei. Tehát így nézve az életet, annak semmiféle előre eltervezett, megfontolt célja, értelme nincs. Amit mi emberek a biológia szemüvegén keresztül látva életnek nevezünk az pőrére vetkőztetve a fizika szemüvegén keresztül nézve, iszonyú mennyiségű atomnak, egymással, az elektromágneses erők hatására, rendkívül bonyolult egységekké történő folytonos összekapcsolódása és a kapcsolatok folytonos változása.

Végig értünk az embert alkotó egyik rész a test átvilágításán. Ezek után áttérhetünk a másik rész a lélek vizsgálatára, hátha itt kutakodva valamiféle építőbb jellegű válaszra találunk. Itt most talán jobb lenne áttérni a lélek megnevezésről az öntudat kifejezésre, mert a vallás szerint ugye a lélek akkor is tovább él, ha a test elpusztul

Az agy részét képező agyidegsejtek között zajló elektromos és kémiai folyamatok által keletkezik a gondolat. A gondolkodás révén kialakul az öntudat. Öntudatunk folyamatosan fejlődik, általa egyre jobban megismerjük önmagunkat, másokat és a minket körülvevő világot. Az evolúció során az emberi agy különböző DNS módosulások révén, mind méretben mind pedig összetettségében változásokon ment keresztül. A rengeteg agyidegsejtnek az egymással folyamatosan formálódó egyre összetetteb kapcsolatai által tudott az ember fennmaradni és a földi élőlények közül a legmagasabb szintre jutni a túlélésért folytatott küzdelem során. Agyunk fejlettségiszintje lehetővé teszi számunkra, hogy a világot vizsgálva a körülöttünk zajló eseményeket egyre összetettebben látva, felismerjük a közöttük fennálló kapcsolatokat, még ha az nem is közvetlen csak közvetett módon történik. Ezekből aztán következtetéseket levonva tudunk döntéseket hozni. Ezen képességgel ellátva feltudunk tenni olyan elvont dolgokra vonatkozó kérdést is, hogy mi az élet értelme? Mivel a földön rajtunk, embereken kívül ilyen öntudattal, értelmi képességgel rendelkező más élőlény nem él, ezért e kérdésre a választ rajtunk kívül nem is igen tudja megadni más. Tehát tulajdonképpen bármiféle cél és értelem nélkül az elmúlt körülbelül 3 milliárd év alatt a földet alkotó anyagok egy részéből összeállt egy olyan halmaz, amelyből bonyolultsága, összetettsége révén megszületett az öntudat. Vagyis emberi szemmel nézve és emberi ésszel átgondolva, az élettelenből megszületett az élő, a cél nélküli értelmetlenből pedig az öntudattal rendelkező értelmes lény. Hát nem egy hihetetlen csoda! Az emberi elme csodája, annak képessége is, hogy az élet értelmére választ akar találni. A válasz megadásával két nézőpontot figyelembe véve próbálkozhatunk. Az egyik az egyén, a másik a közösség, az egész emberi társadalom nézőpontjából történő válaszadás.

 Az egyén önmaga számára keresett önnön életének értelmét megtalálnia saját magának kell. Mint már mások leírták, függhet az ember korától, nemétől, érdeklődésikörétől de mindenképpen próbáljunk olyan, másoknak nem ártó, hanem a magunk és környezetünk javára, épülésére szolgáló, a mi és mások életét pozitív irányba előre mozdító célokat kitűzni, amelyek értelemmel tölthetik meg a napjainkat. Lehet bármilyen hobbi, szórakozás, kirándulás, amiben az ember örömét leli. Lehet sport, karrierépítés, családalapítás, gyermeknevelés. Mindennapi célok elérése, feladatok végrehajtása és ezek elvégzése utáni öröm érzése is értelemmel töltheti meg napjainkat. Aki már évtizedek leélte után visszanéz az életére, nagy valószínűséggel talál benne olyan hosszú távú események utáni pozitív végeredményeket, amelyeket látva értelmet vélhet felfedezni addigi életében.

A közösség, az emberi evolúció, emberi civilizáció szempontjából is sok értelmet találhat az egyén az életében és puszta létében. Az elődeink az őseink életükkel lehetővé tették számunkra, hogy most itt legyünk és valószínűleg náluk sokkal jobb, kényelmesebb, biztonságosabb körülmények között éljünk. Ők az életük során genetikai örökségüket tovább adva az élet fonalát tovább fonták. A generációk egymást követve az írás feltalálása után hatalmas előrelépést lehetővé téve az emberiségnek, folyamatosan átörökítették az addigi elődök életében keletkező tudást, tapasztalatot. A mai civilizáció szintjére történő eljutásban benne van minden ős, minden előd élete. Az életnek ez is ad értelmet, a világot az emberitársadalmakat egyre fejlettebb egyre nagyobb tudású társadalmakká történő fejlődését segíteni. Persze az emberben ott bujkál a kisördög és kicsit lelombozza, ha arra gondol, látva a mai robbanásszerű technikai, orvosi és az élet minden területét átszövő fejlődést és hallva az egyre modernebb, például génszerkesztésekről, hogy az én életem lefolyása alatt is zajló előrehaladás által, valószínű már nem sokára lehetőség nyílik az egyes emberi egyed életének meghosszabbítására, akik között én már nem valószínű, hogy ott leszek. De közben az is átfut az agyamon, hogy előttem már több száz millió ember végig járta ezt az utat és a régebbi középkori, ókori, ősi társadalmak akkori életkörülményei között testi-lelki szenvedésektől elgyötörve élhették le az életüket és halhattak meg. Az élet értelmére keresve a választ sok mindent találtunk és biztosan sok minden ki is maradt.

Nem mindenki és nem minden élethelyzetben tud találni értelmet az életében. Vannak olyan élethelyzetek, tragédiák, amelyekben ép ésszel az értelmet megtalálni nem lehet. Ilyen helyzetekben van végső segítségként az embert az emberiség fejlődése során a mindennapi lelki túlélésben támogató, az elviselhetetlent elviselni képessé tevő hit és a vallás. Amíg az ember a saját teste felett rendelkezni nem képes, amíg csak bezárva vagyunk teremtett Avatarunkba, amelyet csak kölcsönkaptunk és majd egyszer azt vissza kell adnunk, amivel odavész öntudatunk, értelmünk, addig csak a hit marad, hogy talán lelkünkből valami megmaradva, majd egyszer valami felsőbbrendű értelem által újra életre kelhet testünk, melybe visszaköltözhet lelkünk és öntudatunk.