"Sokadjára írom és még tucatszor lefogom ha kell:   az ember ki tudja ejteni a hangjait és össze is tudja azokat illeszteni. Ezért beszél, és használ nyelvet. Mert képes rá és megteszi.  Ez az amit biztosan tudunk.   Minden más már a fantázia és a képzelet birodalma. Aki brekegni tud és mást nem, az nem fog egy gyöknyelvet összerakni, ezért célszerű általunk nem ismert időkre nem visszamenni és ezekről tényszerűnek gondolt (képzelt)  megállapításokat igazoltnak venni.  Mert nem azok.  De értelme sincs, mert egy ilyen nyelvet mint a magyar összehozni, ehhez már eleve fejlett képességek kellenek, brekegő létformák aligha tesznek ilyet.  Tehát kiindulópont:   az ember kiejti és láncba állítja a hangjait."

Én is leírtam már egy párszor, hogy az ember nem született "beszélő embernek", azaz nem tudott hangokat rendszerbe foglalni, mert ahhoz, hogy egyfelől megformálja az egymás után következő szavakat alkotó hangokat nem volt meg az az agyi központ, mely lehetővé tegye. Ugyanis a beszédet, a hangok egymás utáni kiejtését az agy vezérli, s ha ez a képesség még nem fejlődött ki, az ember nem képes a tagolt beszédre. Másfelől a kiejtett szót meg is kell érteni, amire szintén nem voltak elődeink agyilag felkészültek. Nem véletlen, hogy a mai ember rendelkezik beszédközponttal, ami elengedhetetlen a beszédhez, és ami nem egyik pillanatról a másikra alakult ki, hanem sok-százezer év alatt fejlődött ki, s fejlődött a mai napig.  Más szóval: Hiába volt képes hangokat kiejteni, eleinte nem tudta rendszerbe foglalni, mert az agya még nem volt képes erre. Minden képességnek megvan a saját idegrendszeri feltétele. Ahogy az ember elkezdett a hangoknak jelentést adni, úgy kezdett az agy is fejlődni, egyre összetettebb hangsorokat megtervezni, kiejteni és megérteni. De ez nem a három- és sokhangú szavakkal kezdődött, mert törvényszerűen először csak egy-egy, legföljebb két hang értelmezésével, kiejtésével  kezdődött.

És ehhez még a hangképző szervek átalakulása is hozzátette a maga fejlődéstörténetét, hiszen minden változás (a fogak helyzete, állása, a szájpadlás, gégefő, ajkak, nyelv izomzatának beszédhez történő alkalmazkodása) hosszú folyamat eredménye, aminek a "végén" megjelent a tagolt, összefüggő beszéd, és kialakultak a ma használatos hangok.

138 hangot + 16 "mellékjelet" tart számon az IPA (megszámoltam) https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzetk%C3%B6zi_fonetikai_%C3%A1b%C3%A9c%C3%A9

Ez azt jelenti, hogy különböző területeken különbözőképp alakultak a beszéd hangjai, más szóval, különböző hangképzési formák fejlődtek ki.

 

"Ha a valódi igazságot keressük akkor nem bonyolódhatunk bele képzelgésekbe, hipotézisekbe.  Ha tényleg a valóságot kutatjuk akkor nincsen helye dogmáknak és előre elképzelt elméleteknek bizonyítás nélkül."

Ezzel maximálisan egyetértek!

 

"Olyan kijelentéseknek sincs helye, hogy "ez törvényszerűség, és nem lehetett másképp"

Ezt viszont nem tudom elfogadni. Ti. a természet törvényeit nem lehet áthágni, legalábbis erre nemigen lehet példát felhozni.

Tisztázzunk  a fogalmakat.

Képzelgés: előre elképzelt kitalációk: Ezek körébe tartoznak a minden alapot nélkülöző, korábbi ismereteket, törvényszerűségeket, tapasztalatokat figyelmen kívül hagyó kitalációk.

Ilyen pl. a hétfejű sárkány, a lapos Föld, stb.

"Az elmének azon nemü működése, melynél fogva képzeleg, azaz hiú, üres képekkel foglalkodás, az elmének oly gondolatokon való futtatása, melyeknek valódi, tapasztalati alapjok nincs, sőt az okoskodó észnek szabályaival sem egyezők." http://kepzelges.szojelentese.com/

Elmélet: Olyan magyarázat, elképzelés valamilyen folyamatról (dologról) mely az ismereteink, tapasztalataink, ismert törvényszerűségek és a logika alapján egy lehetséges megoldást kínál.

"<tudományos használatban> Szűkebb értelemben véve alapvető elgondolások egy tudományban: egy jelenségre vagy folyamatra vonatkozó tények összefüggésének magyarázata törvények, szabályok vagy igazolható feltevések alapján." https://hu.wiktionary.org/wiki/elm%C3%A9let

Törvényszerűség: "A filozófiai gondolkodás legmagasabb rendű terméke, a jelenségek, folyamatok közötti lényeges, tartós, általános és szükségszerű összefüggés. A törvényszerűség jellemző vonásai szoros összefüggésben állnak egymással és meghatározott rendszert alkotnak - középpontban a lényegességgel. A törvényszerűségek az emberi tudattól függetlenül léteznek, a tudomány csak visszatükrözi a megismerőtől függetlenül létező objektív törvényszerűségeket" http://www.kislexikon.hu/torvenyszeruseg.html

Természettörvények: "A természettörvények, olyan állandó törvények, melyek alól nincs kivétel!" http://teremtestudomany.hu/termeszeti-torvenyek/

 

A nyelv kialakulása, fejlődése a természet törvényinek engedelmeskedő természetes folyamat.

 

"De igen is lehet másképp !   Alig több mint 100 éve a levegőnél nehezebb tárgyak nem repülhettek a nagy tudósok szerint."

Ez alapjában véve ma is igaz. (Repülőgép még nem maradt fönn....) Más szóval, a magára hagyott levegőnél nehezebb tárgyak valóban nem képesek repülni, fennmaradni, ahogyan a víznél nehezebb dolgok sem képesek úszni. A probléma a fizikai ismeretek hiányára vezethető vissza, (mert ilyen ismeret nem is létezett) amit az akkori repülőgép-ellenzők figyelmen kívül hagytak.  Ha a madarakra gondoltak volna, eleve ellentmondásba kerültek volna önmagukkal, de ők csak koruk technikai-fizikai ismereteire támaszkodva tették kijelentésüket, ami abban a helyzetben (azon feltételek közt) igaz is volt. És ugye, kellett egy megfelelő teljesítmény/súly arányú motor is, ami abban az időben még nem állt rendelkezésre.

Ez a példa is jól mutatja, hogy nem lehet átlépni fejlődési szakaszokat, minden fejlődés egymásra épülő részfolyamatok összessége.

 

"Csak hát sorozatosan buknak meg ezek a kijelentések, mert ma már szinte gyűjteménye van ezeknek a már rég megbukott "nem lehet másképp"

teóriáknak. A valódi tudásnak egy útja van, ha nem állít fel dogmákat és nyitottnak mutatkozik az újszerű megközelítésekre is."

Ez a kijelentés általában a tudományellenes, többnyire vallási nézeteket vallók kedvenc szlogenje, ugyanis egyetlen tudományos tétel sem dogmatikus, mégkevésbé hamis. Legföljebb nem vonatkozik minden egyes helyzetre. Ahogy minden, úgy a tudomány is fejlődik, és még soha nem fordult elő, hogy egy korábbi tételhez ragaszkodott volna az újabb lehetőségek, ismeretek birtokában.

A nyitottság viszont nem azt jelenti, hogy a törvények, tapasztalatok, ismeretek ellenében bármilyen elképzelésnek helyt adjunk és tényként fogadjuk el.

 

"Semmi ellentmondás nincs abban ha azt állítom hogy a "K" hang jellemzője a keménység már hangzásban és hangképzésben is, és ez a tulajdonság belekerülhet (tehát nem törvényszerű) a szóba is."

Ha már ezt állítod, akkor egy törvényszerűséget állítasz, hiszen fölfedeztél egy összefüggést, egy törvényszerűséget. És, ha már Te is fölfedezted, feltehető, hogy őseink is hasonlóképp gondolkodtak. Ezért lett az "s" a susogás, a súrlódó tárgyak hangja, a "k" pedig a kicsi, kemény tárgyaké, s nem fordítva.

Az a faramuci helyzet állt elő, hogy a hangok jelentését a "hangok jelentésével" próbálod cáfolni.

 

"De ettől még a hang jelentése nem válik  hang = kemény jelentésűvé."

Márpedig ha közölni akart valamit a társával az ősember (nyelv, szavak hiányában) akkor nem volt más lehetősége csak egy hang. (legföljebb a kiejtéséhez szükséges magánhangzó)

Azt Te sem gondolhatod komolyan, hogy a gyököket, szavakat egyik napról a másikra kitaláltuk... Ahhoz először hangok kellettek, s miután ezek voltak az "egyetlen" fonetikus közlésre alkalmas eszközök, értelemszerűen a hangok voltak - és ma is azok - a beszéd első és egyben legkisebb építőkövei.

 

"Értelmét se találnám mindent 10-20 fogalom köré építeni, mikor ezernyi dolgot kell a nyelvnek megneveznie és mindezt pontosan."

Amúgy szerinted mekkora lehetett a kezdeti "szókincsünk"? 10-20, 100, 1000?

Bármit állítasz, logikusan le kell tudni vezetni.

 

"Én a sok egymástól akár független gyökben gondolkodok, nincsenek szerintem gyűjtőgyökök."

A gyökök közötti rokonság nyilvánvaló akkor is, ha teljesen más jelentésűek, mert rendszerint vissza lehet vezetni a hangok jelentése alapján a közös ősre.

Ugye, a piros nem tüzeset jelent, de vissza lehet vezetni a "tűz"-re, mint a gyök eredeti jelentésére. Most akkor ez egy gyök, vagy kettő?

A kör, keret, kerítés, köret, karom, karám, kúria, király, karaj, stb. nem rokon gyökök? Ez mind külön-külön, egymástól független önálló gyökök?

 

"Legyen a nyelv mondjuk egy KERT:    elvetjük benne a sok sok magot és külön külön fejlődésnek indulnak,"

Na, ja... És hogyan, honnan lesz sok mag?

 

Persze, a gyökök mindegyike külön fogalmat jelöl, hiszen épp ezért jöttek létre, ezért alkották elődeink, de naiv dolog azt hinni, hogy azok a hangok, amelyekből a gyökök állnak jelentés nélküliek, hiszen akkor semmilyen jelentésbeli kapcsolat nem lehetne a gyökök közt, márpedig kétségtelenül van ilyen jelentésbeli rokonság.

Nyilván nem minden gyök/szó esetében, hiszen az átvitt értelmezés nem a hangok jelentésére épül, hanem a megnevezett dolgok valamilyen egyéb, jellemző tulajdonságára.

 

"Egyébként sokkal egyszerűbb és praktikusabb kezdetben egy hangjelenséget illusztrálni, mint sem egy végletekig kifacsart elvont eszmefuttatást ráerőltetni egy még kezdetleges hangpárra."

Igaz lenne, ha az ember már képes lett volna már a kezdetek kezdetén a tagolt beszédre, de ez nem egy pillanat alatt lett az ember sajátja, hanem egy hosszú fejlődési folyamat eredményeként született meg. Azaz, először csak önálló hangokkal jelölt (nevezett meg) dolgokat, nem azonnal szavakkal (több hangból álló kifejezésekkel). A fejlődés törvénye ez utóbbit nem engedi meg, hiszen sérülne az egymásra épülés szabálya. A több hangból álló szavakat mindenképp meg kellett előzze az egyszerűbb, egy-két hangból állók, amikből a későbbi terjedelmesebb hangsorok alakultak ki.

 

"Itt van például a zar-zár-zer-zor-zör-zűr  csoport amit állítok hogy így gyökök, és a közös nevezőjük a zör-gő, zörr-enő hangjelenség. [...] Itt aztán bontogathatod hogy ZÜ vagy ZÁ gyök, mert ilyenekről szó nincs, Z-RR van és köztük egy helyzethez illő magas vagy mély magánhangzó."

Igen, ma már... De hogyan állt össze három hang, mikor még nem tudtunk beszélni?  Ezen nem gondolkodtál még el?

Továbbá hogyan magyarázod a zö-r-ög ősgyök más gyökökben való előfordulását: zö-kk-en, zö-ty-ög, zo-k-og, ze-n-d-ül Ezek is hordozzák a zö- ősgyök jelentését, miért, ha nem azért mert létezik ez a hangutánzó ősgyök?

 

"Tehát a ZÁR szónak nem lesz köze a ZÁPOR szóhoz, csak mert ZÁ az eleje.  Kiváltképp mert a zápor a SZAP (szapora) gyökszavára épül eredendően."

Mivel magyarázod, hogy a szapora szó előbb keletkezett, mint a zápor? El sem tudom képzelni, mi késztette volna elődeinket a szapora szó korai megalkotására.

Mellesleg a zápor meglehetősen "zörög" és vajmi kevés köze van a szaporasághoz. (Van, de az már átvitt értelemben értelmezhető csak, mert ami szapora, az olyan mint a zörgés, sok egymást követő hang/dolog.)

 

"Van zargat szavunk, zúr a zavar másik régi neve, de zűr is van, ezek mind zajjal, zörgéssel járó események."

Nem találod feltűnőnek és különösnek, hogy a zaj szóban nincs "r" hang? Márpedig a két szó közötti rokonságot Te is észrevetted.

 

"Hát mi mutatja meg mondjuk a még gügyögő kicsi gyerek szándékát?...  Mondjuk épp A KAR, azzal fog mutatni arra amit ő akar.  Ez nem véletlen."

Ne mosd már össze a névelővel a szót! Ez nagyon erőltetett, még inkább hibás feltevés.