"És bizony minden szó ellátható többes számmal is.  És itt már eleve ellentmondás lesz, mert ha valamiből több van és sok lesz,  akkor egyre inkább naggyá válik."

Ellenkezőleg, ami kicsi abból van a sok. Minél kisebb, annál több van belőle.

Az idők sem nagy időt jelent, hanem több, kisebb terjedelműt.

 

"Az AK mint ak-ad-ály gyöke aligha értelmezhető méretekre."

Dehogynem... Ami elakad, az mind valamilyen kisebb dologban akad el, amit nem vettünk észre, mert kicsi. Sokszor meg kell keresni, mi az, amiben elakadt.

 

"Az OK szó meg önállóan is értelmes, itt nem tudom hogyan lehetne értelmezni a mennyiség fogalmát, gyanítom sehogy."

Ez nyilván egy későbbi keltezésű, átvitt értelmű szó, aminél már valóban nehéz a hangok eredeti jelentését megtalálni, így ehhez hasonló szavakkal nem túl észszerű példálózni, mert elvonja a figyelmet a lényegről.

Amúgy az OK, mint valamilyen dolog kiindulásához szükséges feltételek megléte, magában hordozza a többes szám jelentését.

Rokonítható az "ők", "az-ok" szóval, ami rámutató értelmű, és a többes szám mindkét esetben markánsan jelen van.

 

"Az IND-OK is ok, csak ez már az indulás gyökszavát is elé teszi."

Tehát egy gyök egy ősgyökkel van összekapcsolva. Csak itt már együtt nem az indulásról szól a dolog, hanem a cselekmény kezdeti (kiindulási) feltételeiről; okairól. Ui. amikor valamit megindoklunk, ezeket szokás felsorolni, azaz miért is történt, miért cselekedtük azt, amit...

 

"A pataknál sem vagyok 100 hogy az ott az, lehet két hangutánzat összeháziasítása is, patt-ok és tak-ok, a vízfolyam hangjai illusztrálva akár."

Így van! Szerintem sem akadályt láttak a patakban, amit könnyedén át lehet lépni, vagy ugrani, bár ez sem lehetetlen, és ekkor egy kicsi akadály képe adhatta a szóalkotás alapját. Sokkal inkább a vízben levő kövek, fadarabok jelentették az akadályt a víz számára, ami a hangjában (hangutánzó hangként) nyilvánul meg. Soha nem fogjuk megtudni, hogy amikor a patakot megnevezték, milyen "kép" alapján tették. Lehetséges, hogy az -ok itt éppen hangutánzó funkciót töltött be, hiszen a "k" hang eredetileg is hangutánzó volt. De az is lehet, hogy itt már mint akadály "ak-" ősgyökeként került a pat- gyök mellé/mögé akár az ember, akár a víz számára jelentett akadályt, egy biztos, kicsi akadály volt.

 

"De az AB-LAK szónál fixre veszem hogy itt nincs AK gyök,"

Én meg biztos vagyok benne, hogy van benne "ak" gyök. Ott van benne, Te is láthatod. Persze, már nem egyedül, mert össze van kapcsolva az "l" ősgyökkel (hanggal), amit Te úgy gondolsz, hogy szerves része. De nem, mert az "ak" ősgyök számtalan más gyök alkotója: r-ak, t-ak, p-ak, l-ak, ny-ak, n-ak, stb...

 

Egyébként a lak gyöknek eleve több jelentése van: Lak, mint lakás, lak, mint evés, azaz (jól) lak-ik, és bűnhődés, mint (meg) lak-ol.

Mindhárom szó különböző jelentésű, mégis kivehető, hogy a lak-hely szó gyökének átvitt értelmezései.

A lak gyökszó pedig több ember szálláshelye, így az "ak" ősgyöknek helye van benne.

Eleve kétféle jelentésű, hiszen lehet ház is, és lehet cselekvés is, azaz valamilyen épületben való rendszeres tevékenység gyűjtő fogalma (ott lakik).

 

Ez a gyök kiváló példája annak, hogy a későbbiekben egy alap-jelentésű gyök hányféle átvitt értelemben került más dolgok megnevezésére. Ugyan ez vonatkozik az ősgyökökre (hangokra) is, azokat is használták őseink átvitt értelemben, ami semmit sem változtat azon, hogy az ősgyököknek volt egy eredeti jelentésük amikor a "szókincs" még igencsak hiányos volt és idővel szükség volt a fogalmak gyarapítására, egyre több dolog megnevezésére, de miután a hangkészlet erősen korlátos (a darabszám miatt) szükség volt átvitt értelmezésre is, azaz egyazon hanggal jelölni (megnevezni) más dolgokat is. Pl a kicsi, kemény, sok esetében, amit ugyan azzal a hanggal jelöltek őseink.

 

"Az a magyar nyelvet nem zavarja.  Mert gondolom vitán felül áll hogy ettől még többé kevésbé tömegesen illusztrálja a nyelvünk viszonylag eléggé találóan a természet és az emberi tevékenység hangjelenségeit.  Ahogyan néztem más nyelvek megközelítőleg nem tudnak ennyi hangfestést felmutatni, mint a magyar, ezért is tekintem természeti ősnyelvnek."

A gondolat helyes, de közben tagadod a hangok jelentését, ami illogikus az állításoddal szemben.

A magyar nyelv ősiségét igazán a hangok nyelvünkben (gyökeinkben, toldalékainkban) megtalálható önálló jelentése bizonyítja.

Ezt nem minden áron cáfolni kell későbbi eredetű, átvitt értelmű szavakkal, (ahol már nehéz a hangok eredeti jelentését kihámozni) ellenkezőleg, pont az a célunk, hogy felfedjük a hangok önálló jelentését, azt, melyek a gyökeinkben, szavainkban toldalékainkban is rendre megtalálhatók.

 

"És praktikus építőelem, hiszen ha egy jelenséget lekopírozunk hangokkal, akkor máris létrehoztunk egy igét belőle, FF-RRR féle hangot ad ki a víz a sziklánál és a tűz felett is?..."

Csakhogy az ősember eleinte nem hozott létre sem igét, sem főnevet, sem semmi ilyesmit, még szavakat sem! Csak hangot rendelt valamilyen, számára fontos dolog megnevezésére. Ennyire futotta képességeiből, s nem többre.

Gondold végig, melyik szavunk keletkezhetett előbb: forró, forr, forog?

A forró már képzett szó, a forr szóból származva. De mi kellett ahhoz, hogy ez utóbbi szót alkossuk? Tűz és edény, amiben forrhatott a víz, de ilyesmije nem volt az ősembernek, tehát akkoriban ez a szó föl sem merült mint szükséglet valaminek (forrásban levő víznek) a megnevezésére. Így marad a for-og, aminek a "for" a gyöke.

Igen ám, de a for- gyök fő alkotója a fo- ősgyök (inkább az "f" és az "o" ősgyökök), számos más gyök alapját képezi: Fo-r(og) fo-ly, fo-l-t, fo-n, fo-s, fo-sz(t) fo-k, fo-d(or) fo-g, fo-gy.

Tehát az "f(o)" hang(ok) jelentését kell megkeresni, mert nem véletlenül vannak a felsorolt gyökökben. Ezt viszont a legősibb szavainkban találhatjuk meg nem pedig a jóval későbbi keletkezésű, átvitt értelműekben.

A felsoroltak közül a folt, fon, fodor, fogy azonnal kiesik, hiszen az őseinknek nem voltak olyan tárgyai, amiknek megnevezésére  szükség lett volna ezeket a fogalmakat megalkotni.

Amelyeket figyelembe lehet venni az a for, foly, fog, esetleg a fos. Mindezen gyökökben a kavargó, forgó, íves mozgás a közös jelentés, amit csak a közös hang(ok) az "f(o)" hordozhat. Ebben hol a hangutánzó? Talán sehol, mert ez a "f(o)" hang már átvitt értelmű jelentéssel bír. Eredeti jelentését a f(ú) valóban hangutánzó ősgyökben kell keresni.

 

Ellenpróbaként keressük meg a fenti négy gyökben a "f(ú)" hangot:

Ha a fejünk fölött megforgatunk egy gallyat, annak ugyan az a hangja, mint mikor a szél fú-jja. Ezt tehát kipipálhatjuk. Ugyanakkor már az átvitt értelmű jelentésével találkozunk, mert a forgást a fújó szél hangjával ("f") neveztük meg, azzal azonosítottuk.

A folyó víz (nem amelyik csörgedez, vagy csobog) is ad hasonló hangot, sőt örvénylik, forog is. Ez is pipa.

A fog már rázósabb, mert nem általános a hangjelenség, de a mozgás legalább hasonló.

A fo-s hangjának részletezését rád bízom...

 

Ugyanakkor az "f" hang sok más gyöknek az alaphangja: f-e-k-(ü)sz-ik, f-é-s-ül, f-é-sz-ek, f-e-s-(e)l-ik, stb, ahol az eredeti hangutánzó jelentése már legföljebb csak nyomokban maradt fönn. (feslik, fésül)