"Hát már amikor, szerintem ez sem törvényszerű.  Van hogy egy hangból indul, én fenntartom továbbra is hogy a 3 hangos (vagy akár több) bonthatatlan egység is gyakori lehet."

Ha a beszéd fejlődésének logikus magyarázatát keressük, akkor törvényszerűnek kell elfogadnunk a hangok önálló jelentését. Ez egyben azt is jelenti, hogy megfelelünk annak az általános törvényszerűségnek, hogy minden egymásra épül, az elemi részekből épülnek föl a bonyolultabbak, s ez nem történhet fordítva.

Ez persze, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ne születhessenek a későbbiekben olyan gyökök, szavak, melyek egyből három, vagy több hangból állnak, de még ott is kimutatható a hangok önálló jelentése. Azonban ezek száma szerintem elenyésző, s nem ezek jellemzőek a gyökökre, azok kialakulására.

 

"Főleg hangjelenségek illusztrálásakor, amikor egy jelenségnek nyitó, közép és záróhangjai is vannak,"

Nincsenek. A természet nem "beszél", nem ad ki emberi hangokat, mi csak megpróbáljuk a mi hangjaink segítségével leutánozni a természet hangjait.

Jól mutatják ezt más nyelvek megfelelő szavai:

Angol:   splatter, popple

azeri:    sıçratmaq

bengáli: splyāṭāra

baszk:   zipriztindu

cseh:     drmolit

észt:      pritsmed

finn:      roiskia

Még csak nem is hasonlítanak a magyar megfelelőjükre... Még úgy sem, hogy visszafordítva magyarra sokszor "fröccsen" lesz az eredmény.

 

"A "kicsiség" jelentés statisztikai átlagtól való nagyobb gyakorisága leginkább a viszonylag méretes kicsinyítőképzős szavaink számlájára írható.  Amennyiben ezeket a szavakat kivonom a képletből, nem találni már felülreprezentáltan az idézett fogalomhoz köthetően szavakat"

A kicsinyítő képzőn kívül ott a kicsi, kis, kavics, kaliba, kalap, stb szavunk.

 

"De hogy a létező beszéd előtt ezt senki sem határozta így meg, hogy gyerekek mától erre a hangra a kemény és kicsi dolgok épülnek, ebben így majd biztos vagyok."

Nem kellett meghatározni, mert teljesen kézenfekvő volt. Ami kemény, az kopog is, meg általában kicsi is. (jég (eső), kavics, kő) A kő lehet nagy is, de kemény. Ezeket a dolgokat mind meg tudták nevezni a "k" hang különböző változataival attól függően milyen magánhangzóval ejtették ki: ka, ke, ki, ko, kö... Persze, a magánhangzónak is van jelentése, ezért került az "i" a kicsi gyökébe, az "o" a kopog , az "ö" a kő gyökbe.

Amúgy Te is ugyan ezt állítod: "De logikus hogy egy koppanó hanghoz a valóságban is "ütköző" hangot használjunk fel, ami a leginkább hasonlatos az említett zörejhez."

De ez az általad is említett zörej hangjának utánzása csak maga a "ko", és nem a kopog. A kopog szóban a "p" hang a pattogás hangja, ugyanakkor vannak ko-c-og, ko-r-og, ko-r-ty szavaink is, ahonnan hiányzik a "p" hang, viszont a "ko" jelentése jól kiérződik belőlük akár a hangutánzását, akár a kicsi, kemény jelentését nézzük.

 

"Eleve beszéd nélkül a dolog kivitelezése is irracionálisnak tűnik."

Hmmm. Úgy gondolod, hogy először - minden előzmény nélkül - elkezdtünk beszélni?  Ez nem irracionális?

Nem az a logikus, ha a tagolt beszédet megelőzte egy olyan kommunikáció, mely csak hangokra épült, kiegészítve testbeszéddel, mimikával?

 

"AK, ÉK, EKE :  kicsiség nem értelmezhető,..."

Az AK általában kicsi. Az akad, akaszt szavaink nem nagyméretű akadályról szólnak, hanem valamilyen kisebb dologról, ami miatt megakad a (nagyobb) művelet.

Az ÉK is egy kicsi eszköz, az EKE meg valószínűleg az ék alakja miatt kapta a nevét.

 

"...ha az AKadály gyökét közösítem az ütközéssel épp megadható a keménység."

Na, látod?! Elődeink nem (csak) az akadályt, hanem mindenek előtt a kicsiséget hozták a keménységgel összefüggésbe, mert ami kicsi, rendszerint kemény is. Persze, ami később akadály néven került megnevezésre, az is többnyire kicsi, kemény dolog, olyasmi, amitől megakad valaminek a mozgása. Nyilván később egy folyóra is mondhatták átvitt értelemben, hogy az egy akadály", de az nem csupán megakasztotta a a túlpartra jutást, hanem lehetetlenné tette.

 

"Az erdőben a fák vannak sokan, azok meg épp többnyire nagyok."

Amint látod, ebben az egy rövid mondatban mind az öt "k" jelentése: sok.

 

"KI mint irány és KI mint személy:  a kis méret és a keménység fogalma egyik helyen sem értelmezhető."

Igen, itt elég nehéz a "k" hang akár egyik, akár másik jelentésével magyarázni a gyökök jelentését, de már egyszer megpróbáltam: A KI (ki-es) szavunk egy kisebb, élettel teli földterületre vonatkozik.  A (vala)KI pedig a sok közül egyre (kevésre). Tudom, ez nem is kicsit erőltetettnek tűnik, de átvitt értelemben simán megállja helyét ez a magyarázat.

Ugye, ami kevés, az lehet a kicsi szinonimája: ha valamik, valakik közül választunk, akkor is egy kicsit, keveset értünk alatta: a sok közül valahányat, akár egyet, tehát keveset, kicsit.

Az átvitt értelmű gyökök esetében már nagyon nehéz a hangok eredeti értelmét visszafejteni, mert ott valamilyen más tulajdonság alapján lett egy másmilyen dolog megnevezve ugyan azzal a hangg(sorr)al. Ne mindig a pirossal példálózzak, a vörös (véres › veres) szín megnevezésére a már meglévő "vér" szót használták föl, nem alkottak új szót.

Ugyanakkor a "k" hang jelentése a kicsinyítő képzőben és a többes szám jelében (mindkét helyen ősgyökként) kiválóan reprezentálja a kicsi és a sok jelentését.

 

"Méret nem meghatározó, nagy kő is van.  Sőt a nyelvünk szükségét érezte hogy külön megjelölje a kicsi követ, és az már a KAVICS.  Az eltérő megnevezés igazolja hogy a KŐ még bármilyen méretű lehet, a KAVICS viszont már kétségtelenül csak kicsi lehet."

Így van. Annyit hozzátéve, hogy a kő "ő" hangja utal a nagyságra. Lásd: öblös, kövér, öv, gör-ög, sőt, talán az öreg is "nagy" (nagymama, nagypapa)

 

"ÜK szó mint ÜKapa:  a kicsiséget semmiképp sem lehet értelmezni, keménység értelme sincs elsőre,"

Igaz, de a sok (többesszám) jelentés már átsejlik: sokadik apa.

 

"Ha rokonítjuk az AK, EK, ÉK dologgal akkor megadható, ha a többes számmal azonosítjuk (például: fegyver-ÜK)  akkor viszont nem."

Pont fordítva látom, Az AK, EK, ÉK gyökökkel nem rokonítható, hisze nem a kicsiségről szól az ÜK, hanem a sokadik apáról, így a többes (sok-adik) jelentése sejlik föl.

A sokadik egy érdekes szó, az első gyökben a "k" hangnak a sok jelentése látszik, míg a toldalékban csak egyről, a kevésről/kicsiről van szó, arról az egyről, amelyik a sokadik.

 

"OK:  ---melyből ok és okozat, illetve az "okos" is ered.  Hát itt sem lehet sem kicsiséget, sem keménységet a szóba tenni.  Egyszerűen nincs rá OK.))"

Ha az okos szó gyöke az ok, akkor azt kell mondjam, az az okos, aki sokat tud.

 

"AKÓ:  egyetlen mássalhangzó a "K" és ez egy űrmérték.  Kicsiség bizonyosan nincs, ez igen sok liter, keménység nézőpont kérdése, de ha az AK csoporthoz tesszük akkor bepipálhatjuk."

Ezt sem könnyű magyarázni... De van még ilyen szavunk egy pár... Pl akna. No, de melyik? Ahol szenet bányásznak, vagy amelyikben víz van, vagy amelyik felrobban?

Vannak olyan szavaink, amelyeknek nagyon körülményes az eredetét  megmondani, nem tudjuk, milyen képzettársítás szülte őket, így nyilván nem lehet az alkotó hangok jelentését sem ezeknek a szavaknak a jelentése alapján beazonosítani. Sőt, egymással sem lehet őket első ránézésre összevetni: akol, akó, akar, akad, ... zakó, takony, takar, takács, ... patak, ablak,  bak,  lak, alak, tasak, nyak...  holott a "k/ak" hang/ok jelentése nagyon is világos.

Az első négy szóban szó eleji ősgyök, a második négy szóban egy-egy szókezdő gyök második részeként, a többiben általában szó végi ősgyökként találkozunk vele.  (kivéve pa-tak,  s lehet, hogy az ab-lak, a-lak is).

Minden esetre az jól látható, hogy a szóalkotásban van valamilyen jelentést hordozó (ősgyök/gyök) rendszer. Vedd számításba a kicsinyítő képzőket és a többes szám jelét is, valamint azokat a szavakat, gyököket, ahol egyértelműen a "k" hang hordozza a gyök/szó jelentését!

 

"Összességében nem találom igazoltnak a hangot mint az érintett fogalmakkal való ösgyök értelmezést.

Van hogy stimmel, máskor meg nem."

Az biztos, hogy a többes szám jeleként, vagy kicsinyítő képzőként  sok-száz, vagy inkább sok- ezer szavunk végén megtaláljuk. Ez elég beszédes darabszám akkor is, ha "egy kaptafára készült" szavakról van szó, ettől még különböző a jelentésük. (Azért van a végén a toldalék, hogy megkülönböztesse a toldalék nélküli szó jelentésétől.)

Nyilván vannak olyan szavaink, amelyek "k" hangja nem magyarázható saját jelentésével, mert vagy átvitt értelmű szavakról van szó, vagy idegen eredetűről, mert ilyenek is vannak bőven. De nem ezekből kell kiindulni. A hangok jelentésének vizsgálatakor nem igazán célravezető kései, vagy idegen szavakat górcső alá venni, mint pl: diorit, gránit, gyémánt, kvarc, acél, vas, titán, króm, xenon, klór, kripton... noha ezekben sem véletlen a "k" hang jelenléte (ahol jelen van).