Most még csak egy mondatot idézek és arra írok mert már ez önmagában is elég terjedelmes lesz valószínűleg.  A többire később reagálok.  Az van hogy egy dolgot kipipálunk és keletkezik 3 másik amibe bele lehet bonyolódni.))    Sebaj, csak szépen sorban... 

 

"Én csak annyi tettem hozzá , hogy a gyökök egy.két hangból álló ősgyökökből épülnek fel" 

 

 

Hát már amikor, szerintem ez sem törvényszerű.  Van hogy egy hangból indul, én fenntartom továbbra is hogy a 3 hangos (vagy akár több) bonthatatlan egység is gyakori lehet. Főleg hangjelenségek illusztrálásakor, amikor egy jelenségnek nyitó, közép és záróhangjai is vannak, és ez bizony a természeti eseményeknél is így történik meg.  Egy loccsanás LOCS-jánál is többek közt.

 

Mivel már többedjére merül fel hogy a "K" hangnak esetleges "kicsi" illetve "kemény" jelentése lenne, így most ezzel fogok foglalkozni hogy mennyire állhatja meg ez a helyét.  Sok mindent átvettem és erősen véleményesnek tartom. 

 

A "kicsiség" jelentés statisztikai átlagtól való nagyobb gyakorisága leginkább a viszonylag méretes kicsinyítőképzős szavaink számlájára írható.  Amennyiben ezeket a szavakat kivonom a képletből, nem találni már felülreprezentáltan az idézett fogalomhoz köthetően szavakat. 

 

A "keménység"  fogalma  valóban átlagon felül felismerhető a "K" hang mögött, de ezt is annak tulajdonítom hogy maga a hang is egy kemény hang, és a magyar meg hangfestő nyelvként praktikusan ezt a hangot használja fel rá gyakrabban.  Na de, és ez fontos:   Ez más keményebb hangunkra is igaz lesz ugyanúgy, és nem csak a "K" esetén.  De logikus hogy egy koppanó hanghoz a valóságban is "ütköző" hangot használjunk fel, ami a leginkább hasonlatos az említett zörejhez.  

 

De hogy a létező beszéd előtt ezt senki sem határozta így meg, hogy gyerekek mától erre a hangra a kemény és kicsi dolgok épülnek, ebben így majd biztos vagyok.  Eleve beszéd nélkül a dolog kivitelezése is irracionálisnak tűnik.  De a leges legrövidebb szavak sem igazolják ezt vissza feltétlenül, vagy a több K hangú szavaink sem egyértelműen.  

 

AK, ÉK, EKE :  kicsiség nem értelmezhető, ha az AKadály gyökét közösítem az ütközéssel épp megadható a keménység.  De egy folyó gyakori AK lehetett őseinknek.  Az meg csak befagyva kemény. Vagy a paTAK, itt még be is épült a szóba az az AK akadály gyöke, a patakok sem kemények.  De fogadjuk el a keménységet, bár elég véleményesen adható meg, de húzzuk be a zöld pipát.

 

ŐK és a többes szám hangja mindenhol:  sem a keménység, sem a kicsiség fogalma itt nem értelmezhető. A korábbi felvetés hogy a sok dolog az kicsi is, ez meg olyan hogy épp hogy esik.  Az erdőben a fák vannak sokan, azok meg épp többnyire nagyok.

 

KI mint irány és KI mint személy:  a kis méret és a keménység fogalma egyik helyen sem értelmezhető.  Helyre, vagy személyre mutatunk vele. 

 

KŐ:  ez épp bizonyosan kemény, húzhatjuk a pipát. Méret nem meghatározó, nagy kő is van.  Sőt a nyelvünk szükségét érezte hogy külön megjelölje a kicsi követ, és az már a KAVICS.  Az eltérő megnevezés igazolja hogy a KŐ még bármilyen méretű lehet, a KAVICS viszont már kétségtelenül csak kicsi lehet.

 

ÜK szó mint ÜKapa:  a kicsiséget semmiképp sem lehet értelmezni, keménység értelme sincs elsőre, de ez meg attól függ hogy mitől származtatjuk.  Ha rokonítjuk az AK, EK, ÉK dologgal akkor megadható, ha a többes számmal azonosítjuk (például: fegyver-ÜK)  akkor viszont nem.

 

OK:  ---melyből ok és okozat, illetve az "okos" is ered.  Hát itt sem lehet sem kicsiséget, sem keménységet a szóba tenni.  Egyszerűen nincs rá OK.))

 

Eddigi állás a csak 2 hangosoknál:    a kicsiség eddig nem tarol, a keménység olykor megadható.  De csak itt és ott esetenként.   Menjünk kicsit tovább:

 

AKÓ:  egyetlen mássalhangzó a "K" és ez egy űrmérték.  Kicsiség bizonyosan nincs, ez igen sok liter, keménység nézőpont kérdése, de ha az AK csoporthoz tesszük akkor bepipálhatjuk.

 

KÉK:  3 hang, melyből két "K" is van.  Ezzel színt jelölünk meg, így itt értelmezhetetlen méretekről, meg keménységről beszélni. Kérdés persze miből eredhet.  Talán az ÉG szóhoz lehet köze. Az meg nagy.

 

KUKA és KAKA:  nehéz lenne bevarázsolni a kicsiség vagy keménység értelmet ide. Épp lehetnek azok is, de nem a kifejezett jellemzőjük ez. Bár a kuka második K-ja kicsinyítőképző lehet, azaz ezt mégis adhatjuk.  Persze néha nagy dolgot (de számunkra kedveset) is kicsinyítőzünk, például "bárka".

 

KÁKA:  ez kicsi értelmű, de nem kemény.

 

KÜL, KUKAC, KUKURIKÚ, KAKUKK, KOTYOG, KAKAS, TYÚK (tuk-tuk), KOCS-onya, KÖNNYŰ és stb. szavak rengeteg esetben hangutánzóak és hengfestőek, hangulatfestőek. 

 

Legkeményebb kőzetek és fémekből:  diorit, gránit, gyémánt, kvarc, acél, vas, titán, króm  stb.  Nincs felülreprezentálva a "K" hang, de épp van ahol előfordul. 

 

Gázok nem kemények, de van pár K hangos, xenon, klór, kripton stb.  és a kicsiség itt is értelmezhetetlen.   Textíl anyagok, egyéb puha:  kender és mondjuk karton, alpaka, kasmír, bár az alpaka esetén is kicsinyítőképző van. 

 

Összességében nem találom igazoltnak a hangot mint az érintett fogalmakkal való ösgyök értelmezést.

Van hogy stimmel, máskor meg nem.  És összeírtam egy halom nagy dolgok "K"-val, de az majd már egy másik bejegyzésben lesz...