A KANY gyökről (mert szerintem ez is így a gyök)  még pár gondolat:    Ezer és egy okból is érdekelhette az ősi embert a kanyargósság fogalma, nem kell feltétlen a mai kor útépítéseire gondolni csak.  Pont ezzel követhetünk el hibát hogy a mai fejjel csak egy fogalomhoz kötünk valamit, pedig  egy vízfolyás is ihlethette a dolgot, meg úgy eleve ez egy elég hétköznapi fogalom a kommunikációban.  

 

Például megfigyelhető hogy szó elején, illetve akár a végén is elég gyakori ez földrajzi nevekben is.  Tehát foglalkoztak a kanyargós dolgokkal, és ha a Bükk hegység kanyarulatainál születhet Felsőtárkány település. 

 

És ez az egész "kany" dolog is a 3. hangtól válik egyazon dolgok közös nevezőjévé.  Azaz pontosabban kány, kony, kuny is lehet ez, és mindnek köze van a kanyargóssághoz. 

 

Kanyar, kánya (kanyargós röptéjű),  a konyul amit jó rég még kanyulnak is mondtak.  A kunyhó is ilyen volt mikor megnevezték, de főzésre is használt építmény volt, tehát már konyha is született ebből.

 

Akkor a kanyaró, konya, kunya szavak is ide köthetőek.  Szerintem a keny-ér is ide tartozó.  A köny-ök szó is a kanyarodás fogalmával rokonítható, tessék még utak sem kellenek feltétlen, mert saját testrészét is a fogalom által nevezi meg.  De persze ősi utak is voltak, ha kellett kicsapkodták és lett belőle CSAP-ás. 

 

Akkor a kanyon, mint földrajzi jelenség is a kanyargósság fogalmát hordozza.  Ez egy nem túl nagy méretű gyök csak szókezdőként, mégis többféle magánhangzóval is a K-NY egy ilyen közösíthető jelentés hordozója egyértelműen.  Ja és:  de csak mikor már 3 hangból áll a szó és mindenképpen K-NY dolog működteti.  Sőt, most jut eszembe hogy valószínűleg a szoKNYA szó végén a KNYA gyakorlatilag ugyanerről szólhat szerintem...