"A KÁNY a kanyar gyöke is.  Ezt a KAN dologgal ne keverjük össze az más."

Nem tudom, őseinket mennyire érdekelte a "kanyar", szerintem semennyire. Miért is érdekelte volna, ha nem voltak utak, amik ma valóban kanyarognak.

Számukra a hajlékonyság, nyúlósság, vékonyság sokkal sokkal élet közelibb jelenség volt, hiszen az ilyen tárgyak mindennapi életük szerves részei voltak, így értelemszerűen ezeknek a dolgoknak adhattak nevet.

 

Ha a kanyar szóból indulunk ki, akkor valóban kevés köze van a kan-hoz, de nyilván nem a kany-(ar) jelentést kell alapul venni, hanem a gyök általános jelentését, amiben természetszerűleg a kanyar is benne van, mint elhajló vékony dolog.

 

"A toldalékok a szó végén bizonyos esetekben maguk is gyökök lehetnek, de más esetben meg egyáltalán nem és csak a ragozás a célja."

A toldalékolás valójában egy, vagy több további gyök, ősgyök hozzáragasztása az első gyökhöz.

Az igeragozás sem egyéb, mint (ős)gyök hozzátétele az előtte lévőhöz. A ragozás lényegét jól mutatja az angol nyelv, ahol az igéhez a névmást (gyököt) illesztik, ezzel fejezve ki, hogy ki(k) a cselekvő(k). A kínai nyelv is hasonló módszert követ. Nálunk ez másképp történik. Mi valamilyen más, előttem még ismeretlen jelentésű, egy-két hangból álló ősgyököket teszünk az ige végére. Ezeknek az ősgyököknek a jelentését maguk a hangok hordozzák, hogy éppen melyiket, azt az adott rag szövegkörnyezete mondja meg.

Teszek egy kísérletet ennek magyarázatára:

A "k" hangról azt állítom, hogy kicsi, kemény jelentésű. Átvitt értelemben ami kicsi, az általában sok is lehet.

Na, most itt kell megjegyeznem, hogy egykor akár többféle "k" hang is lehetett különböző jelentéssel, de a különböző "k" hangok közötti különbség mára már összemosódott, ezért a mai "k" hangról csak annyit tudunk, hogy többféle jelentése van. Az viszont biztos, hogy nyelvünkben  - többek közt - sok jelentése is van. Lásd a többes szám jele éppen a "k".

Ugyanakkor a kicsi, kemény szavaink kezdő hangja is "k".

 

A képzők esetében könnyebb a helyzetünk, mert azok jelentést többnyire ismerjük.

 

"De olyan is van mikor nem gyök, például a melléknevek képzésekor  keletkező  --es-- os--  ös  ami valójában igazából csak egy "S" toldalék lesz, a magánhangzó ebben az esetben a kimondhatóságot biztosítja, illetve a hangrendet."

Így van! És amint látható, az "s" hang hordozza azt a jelentést, amit képzőként is jelent.