Ősnyelvet keresni több ezer évvel későbbi felépítésű nyelvekből visszafejtve igen nehéz.  Főleg mert innen onnan átvett gyakran félrehallott gyökféléket összekevertek és ez már nem alkot egységes logikus rendszert.  Már a puszta hangutánzó szavak is csak időnként tűnik passzolónak, alkalomadtán teljesen oda nem illő a hangalak a meglévő jelenségre.  

 

Az "NY" hang esetleges "nyúlás" jelentéséről:   persze van pár szavunk amire ez megadható (nyúl, nyál, nyél, nyal stb.)  de többségében mégsem közösíthetjük vele a dolgot.  (ráadásul ezek is inkább hangfestések)

 

NYÁJ       ANYA        NYAF(og)        NYÁR       NYEL       NYER    NYEREG      NYERS       NYES     NYÍR      NYIT

 

NYISZ(szant)        NYÖG     NYOM      NYOLC     NYUG(odt)     NYÜZS(gő)     és stb....

 

Több helyen ez nem megadható mint igen, így én ezt elvetném.  Persze valami kacifántos módon bizonyára bele tudnánk bűvészkedni a nyúlósságot néhány szóba, de a tágan értelmezhető fogalmaknak jellemzője hogy sok mindenre ráaggathatóak, függetlenül attól hogy van é köze az adott dologhoz vagy sem. 

 

A "V" hang esetleges  vég és befejezettség értelmezéséről:     ÉV,    ÍV     ÓV     ÖV     ÜV(ölt)    VŐ     VÍZ

 

VÉR   VAD    VAN    VOLT   VÉS    VÁS    VAS   VESZ  VISZ   VÉSZ   és stb...

 

A legrövidebb alapszavakban sem tudunk ilyen értelmet egyértelműen megadni, így addig ezt nem tudom megadni igazoltnak.  Persze itt is valamilyen körülményes és furfangos módon bizonyosan némely szóba bele tudnánk ilyesmit magyarázni (utólag),  de itt is érvényes a megállapítás miszerint a tágan értelmezhető fogalmak utólagosan sok mindenre ráaggathatóak.  Egy találomra kiválasztott tágan értelmezhető fogalmat ugyanúgy bele tudnék ügyeskedni ezekbe, akár a TÁV fogalmát is éppen. 

 

A VAN szó egy létige, azt jelenti hogy valami jelen van a világban és létezik.  Ez egy félkész dologra is igaz.

 

A természeti hangokat nem véletlen jelöljük eleve több hanggal.  Egyszerűen így hallhatóak és illusztrálhatóak.

 

A KÁNY a kanyar gyöke is.  Ezt a KAN dologgal ne keverjük össze az más. És a TOKÁNY szó sem kapott semmilyen --kány gyököt mert a TOKA szó van itt tovább képezve.  Az meg már egy önálló szó a TOK bővítménye.

 

A toldalékok a szó végén bizonyos esetekben maguk is gyökök lehetnek, de más esetben meg egyáltalán nem és csak a ragozás a célja.  Mindkettőre hozhatunk fel példákat.  Példa rá mikor gyök is: 

 

A --ság és --ség toldalékoknál a SOK jelentését lehet felismerni.  Sok domb együtt DOMBSÁG.  Egy polgár csak egy polgár, de ha a polgár sok akkor már lehet POLGÁRSÁG belőle. 

 

De olyan is van mikor nem gyök, például a melléknevek képzésekor  keletkező  --es-- os--  ös  ami valójában igazából csak egy "S" toldalék lesz, a magánhangzó ebben az esetben a kimondhatóságot biztosítja, illetve a hangrendet.  

 

Pir-os, éd-es,  na de a hő csak "s" hangot kap és lesz HŐS, illetve a SÓ is csak egy S hangot kap és lesz SÓS, az S itt a valódi toldalék.  Ez egy hangunk mindössze...