Kedves kanka,
én úgy általában nem félek a kutyáktól. Főleg az ismerős kutyáktól nem, de azért vannak olyan ebek, amelyeket igenis nem szabadna szabadon ereszteni, mert félelmet kelt. Az alábbiakban nem az én félelmeimről volt szó, hanem a kislányoméról, akibe pedig nem én neveltem ezt a félelmet, hanem - és ha egy kicsit figyelmesebben olvasnál, nem írnék most újdonságot - szabadon szaladgáló, nagy fekete kutyák. Továbbra is csak azt mondom, képzeld el, hogy feléd rohan két, nálad egy fejjel nagyobb szörnyeteg... Ugye, talán te is megijednél. Hát ilyen esetekből lesznek a fóbiák, amik ellen hosszasan kell küzdeni, mert nem jó velük élni, de félvállról sem jó venni őket.
A szemét engem is zavar. De azt is be kell vallanom, hogy bennem a kutyaszar a zöldben is hányingert kelt, és idegesít, ha a gyerekemet (igen már megint az a k... kölök) nem tudom elereszteni a zöldben, mert a kutyáké a világ.
Szerintem a mai kutyákat - főleg ezeket az agyontenyésztett, bezárva tartottakat - nem lehet ismerni, bármikor megőrülhetnek...
Ha válasznak szántad, hát...
Üdv:
bokor
u.i. Megkérdezhetem, kedvencedben milyen fajtát tisztelhetünk?