Borbély András

Ahonnan indulsz

Ahonnan indulsz, ahova érkezel,
befon a szó, s a mondat kusza váza,
madarak szállnak, kiket ki érhet el,
ha szembe, vagy ha szélirányba szállnak.
Madarak röpte, szó, folyóban kövek,
amikre lép, ha átkel, vándor lába,
s miként a folyó, árad annyi szöveg,
bízhasd magad csak egy-két jó szavára,
mi átvezet a vízen, hogyha járnál.
– Nyughass, viszlek én vállaimon téged,
énekelhetsz, míg viszlek víznek átkán,
rogyott térdemben bízva bízz, ha élek.
Átjár az éj, mint vízcseppet fény átjár,
vagyok a szó, a híd, vagyok a kéreg.