Két álom.

Az elsőben valami bringatúrán voltunk, és nekem sokkal kisebb biciklim volt, mint a többieknek, ilyen kis törpe bringa, és irigyeltem a többieket, hogy nekik milyen jó kis normális bringájuk van, elég hosszú túra volt, de csak a végére emlékszem, megálltunk egy kis parasztházban, és vártunk sokáig valaki(k)re, nagy volt a csönd, és én beszélgetni akartam. Megszólítottam az egyik ismerőst, aki odaült mellém, és háromszor hadarva elmondott valamit. Kétszer visszakérdeztem, hogy "nem értem", de harmadszorra már csak annyit tudtam kinyögni, hogy "öööö".... ezen aztán nagyon elkezdtem röhögni, és utána a röhögéstől fuldokolva mondtam, hogy "nem értettem ezt sem", de "nem mertem megmondani" :)

Másik álomban egy régi ismerőssel találkoztam, aki egy új pasijával sétált, előttem mentek, megismertem a lányt a járásáról, odaszaladtam hozzájuk, de láthatólag nem örültek nekem. Aztán együtt besétáltunk egy sötét szállodába, vörös bársony szőnyegek, nagy terek, a férfi akart bemenni, rosszban sántikált, valami kulcsokat találtunk a sötétben, nem tudom, mit akart vele, de én tudtam, hogy mindjárt le fogunk bukni, ezért elébe mentem a lebukásnak, megkerestem egy szállodai alkalmazottat, és mondtam, hogy a saját kulcsomat keresem (ezexerint ott laktam). Így ők el tudtak menni, de nekem vissza kellett adnom a saját kulcsaimat, láthatólag nem hittek nekem. Arra gondoltam, hogy nem jártam valami túl jól, hogy segíteni akartam, de nem baj.