A legtöbb emberre jellemző, hogy önmagukat átlagosnak tekintik. Érdekes meglepetések érhetnek téged, ha odafigyelsz :).

 

Én is figyelem a légzést természetesen. Főleg a futókat figyelem, persze. Kár, hogy nem tettem ezt korábban... Tudtam, hogy én többet lélegzem, mint más futók, de nem tartottam ezt annyira fontosnak és a porallergiámra (később refluxra) fogtam az egészet. Korábban alacsonyabb volt az átlagnál a vitál kapacitásom és a legutóbbi tüdőgyógyászati kivizsgáláson kiderült, hogy ez már nincs így. Kicsit átlag feletti is a sportolástól.

Allergiám pedig már évek óta nincs, vagy tünetmentes.

Az is jellemző volt rám évekig, hogy kb. 8km futás után nyugodott meg annyira a légzésem, hogy lassult és itt tudott elszállni a pulzusom is, ha gyorsítottam, addig csak szenvedtem, csak nem ennyire, mint mostanában.

 

Nagyon valószínűnek tűnik, hogy az alap légzési problémámra a pulzusalapú edzésekkel kialakítottam magamban egy olyan hülye szokást, hogy mára ez a 8km utáni megnyugvás is kitolódott.

Főleg az edzésterv szerinti edzés utolsó évében stresszeltem magam állandóan azzal, hogy alulról kilógok a zónából. (Visszaolvastam a panaszkodó leveleimet, amit a Szakvezetésnek írtam)

Egy olyan alkalom volt (emlékeim szerint), amikor nem tartottam magam a Szakvezetés által kiadott zónához (megbeszéltem vele, hogy így lesz). Jóval alatta kezdtem futni. Ez a jól sikerült Tatai maraton volt.

142 lett az átlagpulzusom. 142-147 volt megadva az első 30km-re. 20km után értem be ebbe a zónába. Addig alatta voltam.

Ezzel természetesen nem őt akarom okolni a problémám miatt. Tény, hogy akkor kezdett értelmesebb sebességem lenni, amikor emelte a pulzuszónáimat. Nekem kellett volna figyelni, hogy mikor jött el az az idő, amikor már MINDEN edzésem arról szólt, hogy nem tudok a megfelelő zónába kerülni, csak amikor elmúlik a lihegés.

 

Valószínűnek tűnik, hogy ez a lihegés a stressz jele nálam, és a zónákhoz történő túl erős "ragaszkodásommal" alakítottam ki magamnak.

A tüdőgyógyász és kardiológus szerint is a szívverésem kellene gyorsuljon, ha allergia vagy bármi más miatt lenne kevés az oxigén számomra. (ha meg ennek ellenére nem pörög fel, akkor nagyobb a baj, de erre nem mutat semmi)

 

A mostanában olvasott könyvekből az jött le, hogy a légzést nem az oxigénhiány váltja ki, hanem a CO2 emelkedése. Aki túl érzékeny a CO2 emelkedésére, az kapkodja a levegőt már akkor is, amikor még nem lenne szüksége oxigénre. Ez általában fizikai aktivitás nélküli stresszhelyzeteknél jellemző, de gyakorlással fejleszthető.

 

Pont ezért foglalkozom most elsősorban azzal, hogy megpróbáljam a pulzusom helyett a légzésemhez igazítani a futást.

Sajnos, rohadtul nem egyszerű, de az orrlégzés segít valamennyire ezen. A pulzusomat most csak arra használom, hogy a hosszú, egyenletes szakaszokon ne menjen a laborban kiszámolt LT fölé.

Emellett persze csinálok gyorsító edzéseket, amikor mehet (szinte) bármeddig, de azt meg csak tempóra futom. A fenti logikát alátámasztja, hogy az ilyen gyors szakaszokon semennyire sem érzem rosszul magam, csak akkor, ha a pulzusomat igyekszem feltolni egy bizonyos érték fölé vagy stresszelem magam azon, hogy lassú vagyok.

 

Mostanában azért is csak ritkán osztom meg a futásaimat a Straván, mert szeretném elkerülni, hogy azért fussak gyorsabban, hogy majd később ne égessem magam.

 

Bocs, hogy már megint ilyen hosszú voltam!

Akit nem érdekel, ugorja át nyugodtan. Én is ezt tenném legszívesebben. :)