Gyökér (Radnóti Miklós)

 

A gyökérben erő surran,
esőt iszik,földdel él
és az álma hófehér.

 

Föld alól a föld fölé tör,
kúszik s ravasz a gyökér
karja akár a kötél.

 

Gyökér karján féreg alszik

gyökér lábán féreg ül,

a világ megférgesül.

 

De a gyökér tovább él lent,

nem érdekli a világ,
csak a lombbal teli ág.

Azt csodálja,táplálgatja,
küld néki jó ízeket,
édes,égi ízeket.

 

Gyökér vagyok magam is most,
férgek között élek én,
ott készül e költemény.

 

Virág voltam,gyökér lettem,
súlyos,sötét föld felettem,
sorsom elvégeztetett,
fűrész sír fejem felett.

 

Mik a jelenek s mik a voltak,
Mik jönnek az északi széllel,