Nincs benne ellentmondás, ami nekünk nagyon sajnálatos:-(

  A töltésszétválasztást megvalósító, energiaátadásal járó és az egyéb okokból bekövetkező abszorpció így is, úgy is megtörténik, hővé konvertálódik a lapkában, tehát a besugárzott energia egy adott része a terheléstől függetlenül -üresjárásban is- eleve hővé alakul. Eddig ez logikus.

  Ha kiveszel áramot, azzal folyamatosan újabb töltésszétválasztásnak "csinálsz helyet" (egészen a telítési szintig teheted), és ez önmagában is -sajnos melegedésben megnyilvánuló- veszteséget generál.

  Messzire vezetne, de ez jól számszerűsíthető is, az egyes alapanyagokhoz és technológiai megoldásokhoz a spektrális veszteségen keresztül így kötődik egy maximális elméleti hatásfok. Az abszorpció egy kutya dolog: ha egy fotonnak kisebb az energiája, mint ami a töltéskeltéshez kell, egyszerűen csak melengeti a félvezetőt, ha nagyobb, akkor kiakolbólít egy elektront a helyéről, de ezzel korántsem biztos, hogy leadta a teljes energiáját - a fennmaradó rész megint csak hővé alakul. Minél többször történhet ez meg, annál több lesz ez a hő is...

  Az energiát a szétválasztott töltések el- és visszavezetésével nyered ki - ami nem hő, és csak a fény azon energiahányadának köszönhető, amely azokat az elektronokat felszabadította. Ennek a folyamatnak persze megint lesznek újabb veszteségei (hogy rohadna meg).

  Durva hasonlat, de az alapja analóg: képzelj el egy generátort (de akár egy galvánelem is megteszi...), amit üresen futtatsz, majd leterhelsz. Ugye eszedbe sem jutna, hogy az energiakivétellel akármelyik is hűlhetne:-). Elvileg tanítottak rá, de jó tanár egészen biztosan nem lennék, és már az is nagyon régen volt, hogy félvezetőkkel kellett bajolnom - így lehet, hogy nagyon sután magyarázok, ezért elnézésed kérem:-(